Stonawski Tamás versei
*
Stonawski a négyzeten
Augusztus 27-én Stonawski József verseskötetét mutattam be. Most zseniális fizikus fia, Tamás, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa kerül sorra. Nem csak eredeti nézeteivel tűnik ki (például az idő módszeres és radikális tagadásával), hanem festményeivel (művésztáborok szervező teoretikusa), sőt érzelmi-értelmi allúziókkal átszőtt verseivel. Ezekből válogattam.
(Turai Kamil)
Levélszemét
Ezt most sikerült
visszahúznom
egy résen.
Kódokat gépelve,
ahol a sorok
még szorultan kifértek
más hangzókkal,
testvérekkel.
Sziszegtek nyögve, préselődve,
át az idő rugalmas szövetén.
Mert hasadékot leltem.
Igaz, csak aprót,
folyton mozgó
követhetetlen labdapöttyöt.
Megtaláltam,
de újra elvesztettem.
S a kötelet, mit a túloldalon
vertek,
elengedted…
Kezed melege,
mint komplementer utókép
ott maradt,
s a verem, mit hittem
eddig
doboló földkaréjok
alatt:
kifordított zsebként,
szöszökkel, cetlikkel,
homályos nyomokkal
újra itt van.
Hullahopp
Megtanítottak
már téged is
idejekorán,
hogy nincs
hova bújni.
Az asztalterítő
dombjai felfedik
arcodat.
Hogy csak neked tűnt el
a világ egy
nehéz levegővételre,
s visszatért
mosolygós arcok
mutatták,
hogy megváltoztattad
a dolgokat: magadat.
S ma is
ezt tesszük,
mikor letaposott
száraz életünkből
karikán átbújva
lépünk,
ugyan nem oda,
itt maradtunk,
változtunk
s változtattunk,
új világot
hajtogattunk
magunkból.
Angyalok félórája
Zavaró
köreim együttállása,
kikopogtatok.
A bebábozódás
abroncsruhája
édes tölcsérárnyékot vet
felhőimre,
kizsibbadtam a világot
elnyúlt
verítékzáporok közben.
Illusztráció: STONAWSKI2
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
Benyó Tamás: Jelenkor →
