Ádám Tamás: Bambusz
Könnyedén mászik a drótkerítésen
a zöldes határőr, szakad zubbonya,
a Bambuszban ülve várja kedvese,
rájuk telepszik ködszoknyás alkonyat.
Lakodalmast játszik a bősz zenegép,
előre szalad, a kedv gyorsan lohad,
kalandok várnak, csak csendesen megéld,
bizonytalanság ne ölje álmodat.
Sír a mennyezetet tartó bambusznád,
az állólámpa is elszomorodik,
részeg ember csak magára fókuszál.
Laktanyában az emlékezet kopik,
a szerelmi ígéret sokkal kuszább,
huszonöt év mégis szépen elfolyik.
Illusztráció: Határőr pitypanggal
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
