Kőszegi Barta Kálmán: megnyúlt árnyék, térdig pocsolyában (versek)
*
megnyúlt árnyék
a dél elmúlt
elmúlt már a delem
árnyékomból kibújok lassan
járásom a napóra követi
nyúlik az árnyék
lépésben halad a délután
estefelé halványul addig
amíg eggyé lesz az árny és a fény
és a sötétbe beleolvadok
térdig pocsolyában
abban a régi nyárban
térdig pocsolyában
tobzódtunk a sárban
meleg zápor után
megtelt a vizesárok
apró békaporontyok
ugráltak ki a partra
vonultak végig
a homokos járdán
a nap kisütött újra
s megjelent az égen
a hétszínű szivárvány
Kőszegi Barta Kálmán a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: „járásom a napóra követi” (fh. gyűdi napóra)
Ezek is érdekelhetik!
B. Mihály Csilla: Átkarollak újra (versek) →
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
