Kiss Anna: Szárnyak a kabát alatt. Mese az 55 éves Kalákáról
Léteznek gyalog angyalok a
világon, kik mindenféle hangszerekkel
járnak be országot-világot
sokak örömére, s a magukéra persze,
különben mit érne az egész!
Van ki gyűszűvel, tollal,
orsóval, kővel, ki meg
síppal, dobbal, nádihegedűvel
álmodik a pólyában, és
ez ellen nincs mit tenni! A
tehetség az tehetség! Ahány féle,
annyi áldás, meg baj is – belső
parancs, hogy állni kell a próbákat,
nem szabadulhatsz tőlük!
(Nem is szeretnél, ilyen a
szívedben tehetséggel élni!)
Csakhogy nem mindenki képes
ennyi évig töretlenül
tenni a dolgát, mint a Kaláka,
ha az Egész megbomlik,
mert az ész siet-siet, a szív
nem teheti, belehalna!
A muzsika meg olyan, hogy
szívből fakad fel, szívet rendít meg,
érezni Kaláka-esteken.
Valami otthonos, emberi az
elidegenült létben.
Orvosság, mint a menta,
kakukkfű, hársfavirág! Ama
első kert emléke!
Kiskorunkban bablevéllel
tüntettük ki egymást
nagy tettekért, hát én most
mindőjük szívére
szedek egyet-egyet!
Mondhatni kezdettől
válogatnak a verseimből,
barátaim ők, már-már testvéreim,
ezért is jutott a bablevél eszembe.
De barátai immár egy
országnak, s azon is túl, az
Óperenciás tengeren is túl.
Barátai költőknek, hóembernek,
ukulelének…! S a Rackának is,
kikkel mostanában sokat
muzsikálnak együtt.
Elképzelem, hogy lett volna
századokkal ezelőtt:
Mikó Pistát, hogy a világot
jelentő deszkákon felesel a
vén csontvázzal is, kijátssza az
egeret a lyukból!,
a Kalákát királyok várában
udvari zenészeknek, kegyben,
hímes zenéjük s tisztük szerint!, a
Rackát, hogy vándorzenészek
szabad életét élik az utakon,
fej vagy írást játszva a Sorssal.
Kétfélék, kétféleképpen
kiválóak, ahogy ma is. És
együtt is azok! Aki nem hiszi,
járjon utána!, én is megyek
most már zabot hegyezni,
eddig volt, mese volt, (nem mese),
fuss el véle messzire!
Illusztráció: Kaláka babban
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
