Halmosi Sándor: AZ ÉNEKLŐMESTERNEK ZSOLTÁRA (versek)*
*Halmosi Sándor Rubljov Rinpocse (A belső ikon) c. kötetéből, Gondolat Kiadó, 2024 Könyvhét
AZ ÉNEKLŐMESTERNEK ZSOLTÁRA
Ki meghallja az összes sírást, míg kovászt etet.
Aki látja az anyagot, a folyton meghasadt eget.
Nem tudja a napot, de tudja az órát. Elhív, elhívják.
Amíg más beszél, hallgat. Szóra bírja Júdást.
UTOLSÓ ÍTÉLET
Az ablakok alatt sorra vonulnak.
A kopott spaletták gondosan betéve.
Ami kint van, maradjon csak kint.
Bent villám, csődület.
8 ÓRA 36
Fontos megbeszélés.
Nincsenek már érvek.
Ami kimehetett, ki is ment belőlünk.
Itt maradtunk, ex-leprásan, rossz szélén
—-a csendbőgésnek.
Minden új messiás a képedbe üvölt.
Az a régi egy mögötted áll, hallgat.
A tömeg elvegyül.
ACCEPTANCE CRITERIA
Az úri huncutságok után ideje már a végére
járni kitalálni a módját kifejleszteni a védekezési
módokat letenni a fegyvert letesztelni a kupolát
– art nouveau – kiereszteni a gőzt leszállítani
a hiányzó specifikációt apikat a termést regtesztet
futtatni – élni – de facto jelen lenni az élesbe állásnál
face to face end to end remélni megbékélni végre
önmagunkkal kezelni az összes felmerülő incidenst
a miénket a másét megnyugtatni a partnereket
és elővenni – sosem fogy a backlog – a következő
ticketet. Az új release után refactor. Refactor után
végtelen ciklus.
AZ ÉNEKLŐMESTERNEK,
AZ BÁLNÁKNAK ZSOLTÁRA
Kiket mondanak ceteknek is
Óceánok és minden vizek királynőjének
Föld lélegeztetőjének
Első remetéknek
Utolsó prófétáknak
Így lesznek az utolsókból elsők
a hírhozók közt
nem mintha nem
háborúba ájult
nem mintha nem
elválott a mától
nem mintha nem
messze esett ama fától
nem mintha igen
nem mintha anyától
Mint aki kisodródott
Partra ki vetődött
Tonnányi múlt
Tetemnyi álom
Ami kézbe akad strandlepedő kendő özvegyi fátyol
vödör véredény sapka bármi amiben vizet lehet hordani
a fövenyre feszített testre
hogy ki ne száradjon
el ne epedjen
a következő mégapályig
Negyedmillió tonna víznyomással a nyakadban
menekülsz előlünk
ámbrás
járod a poklot helyettünk
jó keresztény módjára
keresztbe rakjuk
halomra dobjuk jó finom húsodat
zsírodat
csíkokra vágva
mert kell a gépnek kell a gyárnak
hasznos és haszontalan faggyúnak kell
arcpakolásnak
hogy ne érje szó a ház elejét
Udvariasan meghajlanak egymás előtt
a múltkor láttam ilyet egy kislány az állatkertben
egy falat egy meghajlás
csupa szív csupa báj
csupa elegancia
Aztán amikor nem látják
szép fáintos szigonyaikkal
szép edzettacél csáklyáikkal
mint valami elegáns étteremben
a steaket
díszes pálcikákkal a sushit
belém döfik
robbanó tölteteket lőnek belém
ami még háborúban is tilos
elvégre harcolni is csak szépen
betartva a genfi konvenciót
és a gentlemen’s agreementet
Irtsd a dögöt
Csak szigorúan kutatási célból
És őseink tiszteletére
Ez hagyomány
A mi hagyományunk
Minden igazi férfi hagyománya
És szokásjog.
Mindeközben ama másik öbölben
Piros kezű emberek piros hóba piros fókát tesznek
Onnan is kivesznek
Egy küs tüsztítótűz
Onnan is kivesznek
Egy küs pokol
Oda is betesznek
—–piros kezek
– a mi bűneinktől mi hetedhét óceánig ér
a mi igen sok mulasztásainktól
De a mi hagyományunk az együttműködés az elesettek
védelme a hálók horgok éles konzervek által felsebzett
szájú gyomrú lelkű felebarátaink és az önhibájukból
vagy önhibájukon kívül vízbe esett emberek mentése
a közösség védelme a Föld minden teremtés védelme
és a tisztességes megadás
tisztelgés a hóhéraink
előtt
—egy szigony
—egy meghajlás
—egy sikoly
—egy könny az árván maradt borjakért
—minden rettegésben töltött percért
mert te is magzatpózba töpörödsz ember ha félsz
és te folyton félsz
hogy elveszítesz valamit
mert sosem elég
és mindig az a görbe
a láz
és az az átkozott – mert megtért – Ninive
—……..—
—……..—
—……..—
—……..—
pedig ha tudnád milyen szép mintázat szerves erezet
ami minket – veletek is – összeköt amit dalaink
vándorlásaink felfedezőútjaink magányos elvonulásaink
közös ünnepélyeink együttélési lehetőségeink kimeríthetetlen
térképe mutat
Ahogy egymással bánunk
Az a hazánk
Ezt is tőlünk tudjátok
Nem is léteztetek még
Nem is hagytátok még itt kezetek furcsa működésetek
—legelső
—esetlen nyomát
Amikor még emberek voltatok
Másokért élni ez az igazi háló
Foghatsz benne elevent
És halálnak halálával holtat
Ha egyet is közületek
Ha csak egyet is közülünk
Illusztráció: Éneklőmester magzatpózban
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Zsuzsánna: Fehér váraink (versek) →
Oláh Tamás: Vigasz, A fekete eső (versek) →
Bokor Levente: KELETKEZÉSÜNK IRÓNIÁJA* →
