„Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…” (Kovács katáng Ferenc beszélgetése Kocsis Istvánnal)

237 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-13-5

eredeti ár: 3490 Ft
webshop ár:
2 790 Ft + 1100 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

„Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…” Miért örülök annak, hogy Kovács katáng Ferenc beszélgetésünknek éppen ezt a címet adta?

Mert ez idézet a Bolyai János rendkívüli küzdelmeiről írott drámám talán legfontosabb jelenetéből.

„Világos, hogy ennek a küzdelemnek a legmélyén az van, hogy valamiből élni vagy valamiért élni, de ebben a küzdelemben nem a küzdő felek fontosak. Ennek a küzdelemnek az üzenete fontos. (…)

Még győzhetek, a győzelmemhez csak az kell, hogy az emberek felismerjék, legnagyobb érdekük, hogy megvalósuljon a valamiért való élet kultusza…”

De rövidesen arra döbben rá, hogy a küzdelem a valamiért való élet vereségével már eldőlt.  S ha „az  embernek, aki valamiért akar élni, és nem valamiből, nincsenek esélyei, akkor az ember sorsa megpecsételődött.”

Részlet a könyvből

KkF: „Üljön össze ezerszer ellenem a Színházi Törvényszék, mit bánom… ez komédia.” (Jászai Mari –  A megkoszorúzott – , monodráma)

A Jászai Mari életének egy napjából kikerekített monodráma eléggé bizarr és különleges eseményről szól. Nem részletezem a tartalmát. Olvasni kell!  Bennem azonban felveti azt az égető kérdést, hogy napjainkban milyen hatású a színidirektorok szerepe, szellemisége a színpadon. Milyen a viszonyod velük? Hogy fogadják manapság a drámáidat?

KI: Most vallom be először, hogy A megkoszorúzott című monodráma  legelső változatát akkor írtam, amikor rádöbbentem, hogy végveszélybe kerülhet a magyar színműírás, ha nem születik ismét meg egy olyan rendelet, amely arra kényszerítheti a színházigazgatókat, hogy támogassák a kortárs magyar drámát.

Válaszképpen írtam vagy megnyugtatásomra?

A darab tulajdonképpen arról szól, mit élt át Jászai Mari, amikor Színházi Törvényszék elé állítják, mert nem viselkedik úgy, ahogyan elvárják tőle…

Jászai így vall önmagáról és a színjátszásról:

– Nincs jogom könnyekkel könnyíteni magamon… A komédiás­nőnek gyerekjáték könnyeket előcsalni… Csak tiszta szívből ne­vetni, örülni nehéz a komédiásnőnek… Mert Jászai Mari komé­diásnő egész életében a tragikus szerepkört gyakorolta. (…)  Hát ha nem hiszek az ember nagy­ságában, akkor… De hát még születnek Széchenyi Ist­vánok, egyre több születik. S ha a színház  felnő önmagához, akkor a legha­téko­nyabb segítség az ember megváltásában… A színház elő fogja készíteni a csodát… Megteremti a szakrális fejedelmet… Az ember megvilágosodik. A csoda történik meg: az ember megpil­lantja az Igazságot. Szókratészokat, győztes Szókratészokat ne­vel a Színház… Ráébreszti az Embert arra, hogy nem a pillanat­nak kell élnie… Nem gyarló Önmaga válik meghatározóvá… Fel­szabadul… Látóvá válik. Látni fogja az Élő Égi Igazságot, a Le­győzhe­tetlent… Látni fogja azt az Igazságot, aki Isten önvédő megnyilatkozása… Megvilágosodik… Az Embert bizony a Színház megvilágosítja… S a megvilágosított ember győzedelmeskedik: önmaga felett és a mulandóság felett… Bizony szent háborút vívunk a Színházban… A szakrális beavatások helye lesz a szín­ház: sikeres beavatásokon fogunk ámulni. A katarzis maga a tisztí­tó­tűz… Mi is történik a valódi drámában? A tragédiát az te­szi igazi drá­mává, hogy főhőse az adott drámai helyzetben csak akkor győzedelmeskedhet, ha nem győzedelmeskedik. Vereségében diadalmaskodik: nem megsemmisül, hanem belép az örök­ké­valóság kapuján… És e kapu fénye elárasztja a nézőte­ret… És a katarzis ellenállhatatlan erővel sugalmazza, hogy aki meg akarja tartani életét, elveszti, aki pedig földi céloknál na­gyobbakon tartja tekintetét, az megnyeri. A  katarzis a halhatatlanság itala… A katarzis más minőséggé formálja az embert… Az­zá, aki megvívja szent hábo­rúját a sátánnal… És aki a valódi katarzist legmélyebben átéli, megpillantja Teremtőjét… E pillantásba belehal és újjászületik… Áldott le­gyen a katarzis! Áldott legyen a beavató színház minden szent rítusa: megvilágo­sító ereje és hatalma.