REJTŐ 120

•

Thuróczy Gergely bevezetője

„Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.” A szőke ciklon (1939) P. Howard-regényből vett szellemes zárómondat az élet múlandóságára emlékeztet. Sajnos szerzője, Rejtő Jenő 38 éves sem volt, amikor nyoma veszett a Don-kanyarban, a 2. magyar hadsereg jogfosztott zsidó munkaszolgálatosaként. Személyes sorsa szöges ellentétben van az általa teremtett világgal: a Rejtő-univerzum leginkább az izgalmas kalandokról, a humorról, a nyelvi játékokról és a pesti életérzésről szól.

Rejtő Jenő (1905-1943) kereken 120 esztendeje, 1905. március 29-én (reggel 9-kor, egy szerdai napon…) született Budapesten Reich néven, a Szövetség u. 22. szám alatti házban.

A pesti flaszteren nevelkedett, írt verseket, novellákat, kisregényeket, kabaréjeleneteket, bohózatokat és operetteket, fordított könyveket németből és franciából, legnagyobb sikerét azonban – máig hatóan – humoros pengős regényei, kalandos könyvei, ponyvaparódiái hozták el számára (P. Howard és Gibson Lavery álnéven). Európa számos országát bejárta, és Észak-Afrikába is átruccant, legtöbb könyve idegen országokban, egzotikus tájakon, világtengereken és sivatagban játszódik… És mégis: a P. Howard-féle kalandokból, irodalmi figurákból süt a magyaros fíling, a pesti zsidó humor, a közép-európai próba-szerencse túlélésen és ügyeskedésen edzett „magábanvalósága”… Nincs tengerünk, sem sivatagunk, ám akad épp elég panama és faramuciság, ami oly gyakori regényeiben. És mindezek fölött van egy Rejtőnk! Kalandos könyveinek humora idestova 90 esztendeje szórakoztatja a magyar olvasókat, a nehéz időkben pedig vigaszt nyújt és a túlélés reménysugarát varázsolja honunk horrorfellegjárta egének cakkos szivárványára…

Nagyon pesti és nagyon magyar – és hiába a mintegy másfél tucat nyelv, amelyre lefordították, egyik országban sem jelenti azt, mint idehaza… Nincs még egy olyan írónk, aki a maga erejéből, az olvasók kitartó érdeklődéséből ért volna el ekkora sikereket, hisz nem volt kötelező olvasmány, és majd’ 50 évig az irodalomtudomány sem vett róla tudomást.

Rendhagyó jelensége a magyar kultúrának és irodalomnak, és ha jó időben kerül a kamaszok kezébe, afféle „kapudrogként”, serkentőként segíti az olvasóvá nevelést könyvforgató-hiányos korunkban. Világa beszippant és marasztal, ránevel a könyvekre, megnevettet, olykor pedig elgondolkodtat – kívánhat ennél többet egy író, egy művész?..

Akárhogy is van – Rejtő nélkül szegényebb lenne a világunk! Ne feledjük: Rejtő univerzumába is a „Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan!”…