Most itt vagyok (Aknay Tibor versei)
•
Időnként
Lábnyomaim
lépésről lépésre
követnek.
Ha időnként
megelőzöm magam,
megvárom, míg
utolérnek.
*
Valahol
Talán szombat volt. Szelíd zápor
áztatta a hőségtől fuldokló délutánt.
Egy sánta perc bicegett valahol,
remélve – utolérheti az elveszett időt.
Mentem a forró aszfaltról felszökő
kicsi gejzírek között, melyek
– mintha csak ezért buzogtak volna –
tisztára mosták gondolataimat.
Bennem volt a világ teljessége,
és csak ámultam kicsinységemen.
*
Jelenidő
A jelenben minden egyszerre van,
nincsen külön múlt és nincsen jövő.
Egyszerre látom az összes magam:
vagyok, ki vagyok, s a következő.
*
Most itt vagyok
Van olyan terhem, mi felemel,
s van hiányom, mely gazdagít,
s előfordul, hogy újraélem
az angyaloknak álmait.
Olykor bűnhődtem ártatlanul,
volt, hogy elvittem szárazon,
most itt vagyok és rám borul
az éji csillag szőtte lomb.
*
*
Illusztráció: szelíd zápor, csillag szőtte lomb
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
