nagyatádi horváth tamás: Közöttünk a Buddhák (Három vers)
Közöttünk a Buddhák
Ha most még nem is látszik, hogy ez
mitől vers, ha rászánod az időt,
és többször elolvasod, végül csak
megérik a belátás, a maga lényegtelenségével.
Közöttünk a Buddhák azt mondják,
hogy a városok betonsivatagok,
búslakodó fáikkal, parkjaikkal együtt,
és hogy két település között a szántás is az.
Közöttünk a Buddhák azt mondják,
hogy az összefolyatott színek barnasága
úgy marad, mint ahogy a levágott ág sem
ragasztható vissza, hiába, hogy könnyű volt levágni.
Közöttünk a Buddhák többnyire csendben vannak,
mert nem azért Buddhák, hogy csodálóik
legyenek, akik aztán bölcsességüket
véleménynek mondva elhagyják őket.
De nem tudok veled mit kezdeni,
ha ezt többször elolvasva is az mondod,
ez nem vers, mert akkor veled van gond.
Akkor te nem tudod, hogy mi az élet.
Barackvirág
A titkok téli álmot alszanak,
aztán többnyire tavasszal is alszanak,
csak közben ruhát cserélnek,
főleg ha biztosan érzik, hogy többet
és melegebben süt a Nap.
Nem tudom, hogy aztán még a nyarat
is átaludnák-e, mert az sem jó nekik,
ha közben minden körben
feledésbe mennek,
mint macskatalpak alatt a barackvirág szirmok.
Kérlelem a fákat, hogy várjanak
még a virágzással kicsit.
Miközben ásómmal gyökereket fordítok elő
rózsaszín ígéretű bimbókhoz beszélek,
földes kézzel mutogatva.
Cseresznyevirág
Éjjel esett.
Hajnalban esőcseppek
a napkeltét várták.
Most felhős az ég,
de az esőcseppek várnak még.
Néha azt hiszem, tudja minden
a világ rendjében a maga helyét.
Kövér cseppé áll össze
a világ egy szirom fodrán.
Néha azt hiszem, tudja minden
a világ rendjében a maga helyét,
és minden világ tudja helyét
a maga virágának
rózsaszín kelyhén.
Aztán újra elered…
Illusztráció: Kőszobrok (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
