Kiss Irén: A csend forgása
Alkonyatkor, mikor a csend
szinte anyaggá válik,
sűrű közegét taposod
percenként, mindhalálig.-
Mindig jobbról balra forog,
onnan meg jobbra tartva:
egy fazekas korongjának
közepébe falazva.
Ilyenkor megtudod:
minden pillanat súlyos –
döntéseid nyoma
mindegyre újabb súlyt vonz.
Nem jó neked balról jobbra
elkezdeni forogni,
jobb neked hullám hátán
a tajtékra simulni!
Ha szépen együtt lendülsz
az ítélő idővel,
te is bíró leszel
már deresedő fővel.
Illusztráció: Korongozó
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
