Pajor Zoé: Hattyúárapály (két vers)
Égtenger
Égtelen prizma látomás a
Napkoszorú kivetett öblében.
Üres égtenger,
Mozdulatlan mozgásban támolyog,
Csengése a csend sötétje.
Hattyúárapály
A tökéletes vízárnyék
hurcolja a nyugalmat.
Hátán fehér hattyúpár,
a morcos kék magányos
ladikot dobál.
Ültében mozgat
e tökéletesség.
Kifeszül, nehezül
ketten egyek a szürke fénnyel,
közösül.
Hol vagyok?
Határához közelít,
tűri a festői bilincset.
Tusvonalat húz,
csukló szemhéja zárul.
Illusztráció: Tajtékhattyú
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
