Vers

június 29th, 2025 |

Baley Endre: Valóság és képzelet (versek)

•

Hajnali szonett

Feslik az éjszaka, csillagcsendet
kottáz cinegetrillába a hajnal,
s fenn az égen egy rózsás felhőangyal
fakadó fényfonatot dédelget.

Nincs semmi baj, csak egy újabb reggel,
s míg a bíbor-borulatban bámulok
magam elé, érzem, reped a burok:
Szabad a gondolat, de kinek kell?!

Ez is csak egy újabb nap-merénylet,
maradunk, akik vagyunk. A múlt éget,
a jelen gyilkol, jövőnk csak félelem.

Szétporladt álmokra csordul a nap:
ó, milyen csodás, ragyogó pillanat
a jelen! De legalább még létezem…

Valóság és képzelet
Monet Vízililiomok (1916) c. festményéhez

Ó, ezek az apró ecset-pixelek!
Az ég tükörképe a víz, s benne
szunnyad sokezernyi naplemente;
elsuhant világból maradt bűvölet.

Víziliomok hullámringása
a lenvászonra száradt pillanat,
a múlt jelene így örök maradt;
nem vágyakozik új ecsetvonásra.

Érzem csupán, amit Monet láthatott,
a liliomszülte pillanatot;
de már én is ott állok a parton.

Hangjegyek és fények játéka a tó,
keveredik képzelet és való,
tükréből rám mered ráncos arcom.

Holdhibernált képek
Szonett E. Szabó Zoltán Derengő múlt című festményéhez

Az ébrenlétet is csak álmodtam,
vagy az ébrenlét hozott fura álmot?
A hold éjbe harapott, ó, mily átok,
és csak álltam ott, holdfény-ázottan.

Aztán jöttek a képek sorjában.
Gyermekkorom oly kedves hátaslova,
s a fekete Bösendorfer zongora,
aminek hangját annyira csodáltam,

ha anyám játszott prelűdöt nekem.
Holdhibernált képek; pereg életem.
Galambot riaszt a templom harangja,

valaki bekopog ablakomon,
és én párnámba temetem arcom.
Apám hangját hallom: Vigyázz magadra!

Illusztráció: E. Szabó Z. Derengő múltja (szerzői melléklet)