Szauer Ágoston: AZ IGE (versek)
*
VILÁGKÉP
A teljesből
kulcslyuknyi rés –
az ismeret:
értelmezés.
*
ÉRTELMEZÉS
Kint még való,
bent szunnyadó
kis sejtelem –
egymást fedik:
érintkezik
két végtelen.
*
AZ IGE
Nagy csendben született,
kimondatlan maradt,
és mégis hallgatod
az olajfák alatt.
*
DON JUAN FOHÁSZA
Maradni lenn a földön,
tovább vétkezni még,
a szépség hogy betöltsön,
amíg a lét kiég,
dicsőn, talán csalódván
keresni még utat,
elég a végső órán
egy percnyi bűntudat.
*
SZFÉRÁK
A semmiben
nagy égkörök,
ajtó zuhan,
ha mennydörög –
zárás, nyitás
itt egyre megy,
minek határ,
ha minden egy?
*
SZÓ
Azzal, hogy bármit megnevez,
már rögtön elkerít, kivág,
mint vastag filc, ha körbeír
egy korrigálandó hibát.
Olykor nagy csend kell, némaság:
megannyi tárgy azért örül,
előbukkanhat lényegük
unalmas kis nevük mögül.
*
*
Illusztráció: H. Matisse
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
