Móser Zoltán: HAGYJUK AZ IDŐT MEGFÁRADNI (I. rész)
Szómiszó
Az alábbi szösszeneteket épp törölni akartam, de véletlenül Lukácsy András könyvében[1] egy Szentkuthy Miklós idézetre akadtam.: „A »szójá-ték« leglényegesebb szülőoka: a világ egymástól legtávolabbnak látszó elemeit szoros összefüggésbe hozni – ez a nagy gondolkodók legékesebb tudományos és művészi szándéka. Azonkívül merész visszatérésről van itt szó mintegy a nyelv születésének legősibb pillanataihoz. (…) Persze eszünk ágában sincs a »szójátékból« a játékot egészen kitagadni: hiszen ez az egyik legvonzóbb alkalom a nagyképű entellektüelkedésnek több mint megfricskázására; a karnevál, a nonszenszrímek, a tündén tréfadalok, az ironikus alliterációk arra valók, hogy (…) a »Világ Tévedések Vígjátékai képletét rikítóan hirdessék – mindig a moralitásjátékok szintjén, sohasem frivolan.”
Én ezeket a szójátékokat akkor írom, amikor a szememet pihentetni akarom, ezért leteszem a könyvet, és lehunyom a szemem és „elmélázok.”[2] (Most, a műtét, és az ezt követőt három hetes rehabilitáció után a kórházban, sűrűn előfordult.)
állni – hálni
álmélkodni – elmélkedni
avarban – zavarban
bezár – bazár
előkép – élőkép
(ez) alá való – (ő) alávaló
hála – háló
időjárás – idősjárás
jobb – Jób
kacsa – kacska – kacskaringós – kacskaringlós ( a micsoda?)
kiss – kuss
kan – Kandal – kandalló
lassan a testtel – lassan a teszttel!
magány – vagány
Mártély – kvártély (Vajon van-e Mártélyon kvártély?)
méla – málé (Én bizony néha málészájú voltam.)
néha – néhai
nem-e? – neme?
őltök – öltök – költök – költők
öltözve – költözve
poros (akták) – pörös (ügyek)
Putna – Putnok (Ez hol van? A Wikipedián!)
regény – legény
solet – jó lett
terebúzával – tele búzával (a zsák)
testcsel (van) – tesztcsel (még nincs.)
Szószt kérek – Szót kérek!
Milyen a szösz, és milyen a szósz? (Rostokban, egyetemistaként, egy hónapig az ebédre kapott krumplit mindig szósszal öntötték le. Hazajőve egy hónapig nem ettem krumplit. Ráadásul azt is mondták, hogy attól izzad az ember lába!)
Erdélyi Józseftől kölcsönzött komoly (játékos?!) példák:
dalom-delem
alom-elem,
forr – forrad – forrad-alom.
fejed – fejed-elem
Nadány, Ladány, Zsadány
Ok, rok, bok, tok, fok, szok
Ki ette meg a halálát – aki lenyelte a hal állát.[3]
Variációk:
ceremónia – cseremánia (majdnem egyformák)
javas-latom – havas alom
eszik (mit?) – esik (hol?)
Ez nem az, de lehet, hogy az ez!
Én jártam a Köröndön, de Korondon is.
Látszerész van, lázszerész meg hátszerész nincs.
opti-kus – ő pati-kus (Ez patalogi-kus?)
úr-olló-gia (Összetett szó?)
magvető – szántóvető – számvető – számvetés (nem a számmal vetek, hanem a
számokkal!)
grammatista – germanista
Jóskapista! Egy kakasdi férfitől hallottam ma, aki szakmáját tekintve hegesztő, de mindenhez ért, nekem az egyik, állandó segítőm. Ő szokta mondani, ha valaki túl okosnak mutatja magát, vagy okoskodik: „valamelyik „jóskapista” így, meg úgy, meg amúgy… Ez „teccik” nekem!
Magyar-áz-a-tok és ok-fejtések:
fáz-ok (sic!)
váll-ok
magyar-ok
árus-ok
summér-ok
palóc-ok
asszony-ok
vagy-ok
népdal-ok
székely-ok
Hé, Móser, ez nem ok(é)!
*
Kiment a ház, bejött a magány?
Az alábbi példa abszurdnak tűnik, és tudom, ha illusztrálnom kellene, belebuknék!
Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a gazdaasszony…
Ez valaha egy találós kérdés volt, amelynek a megfejtése: Háló, hal. Vagyis a ház a víz, az ablakok a halászháló szemei, és a gazdasszony a hal, amely a hálóban bennmarad. A folklór e tömör epigrammáiról „elég, ha csak annyit jegyzünk most meg, hogy mint forma egyidős a költészettel, az emberiség legősibb bölcseleti megnyilvánulásai közé sorolható, akárcsak a közmondás. Előfordul, hogy eredeti értelme kihullik, és tréfás kérdés formájában hagyományozódik tovább nemzedékről nemzedékre.
A Sebestyén Gyula szerkesztette század eleji Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetében jelent meg Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjtése, ebben szintén a találós kérdések közt találjuk: Kiment a ház az ablakon, benne maradt a gazdasszony. Megfejtése: Víz, háló, hal. ~
Erdélyi János is közli a találós meseként, és meg is magyarázza a megfejtést:
Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a vénasszony.
Zsúpot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba.
„Megtudták mi történt a házban; kiment belőle a titok. Egyébiránt ez találós mese, s jelenti ház a vizet, ablak pedig a belé vetett gyalmot, hálót, melynek lyukai ugyanannyi ablakok.”[4]
A MNT VI. kötetében már egy szerelmes dal egyik strófájaként szerepel (Feketeszárú cseresznye, / Várok rád babám az este. . .”). A székelyföldi adatközlő a hatvanas években azt mondja: „Erre a nótára sokat lehet énekelni.” Ott ezzel a szöveggel szerepel:
Kiment a ház az ablakon,
Benn maradt eggy öregasszon,
Harminchárom foga héja, [5]
Mégés a guzsalyast várja.
Ez a szövegvariáns már vénasszonycsúfoló. Azért várja a guzsalyost, mert oda, a fonóházba szoktak járni a fiatal legények udvarolni.[6]
Ami meglepett, hogy Illyés Gyula is népdalként ismerte, és annak a szövegét variálva, késztette el az egyik időskori vallomását, amely a Táviratok (1981) sorozat egyik darabja:
Fél éberen, virradatkor
ki-kimegyek magamból.
***Mint ablakán
az a vénasszony-lakta ház.
***Ez kell: magány!
Bejövök. Kint se más:
Csillag-űr. Kutyaugatás. [7]
Ez is a Táviratok sorozatból való:
Egy tenyérjósnak
Sorsvonalak – vénülő tenyérben?
Versenypályán – gépkocsiutak!
***********Ne kanyarukat:
céljukat tárd elébem!
*
A régi káromkodásaink nagy részét nem illett kimondani, különböző büntetéseket találtak ki arra, hogyan szorítsák vissza használatukat. Ezeknek az eredeti jelentése mára elhomályosult, ilyen például: menj a fenébe, menj a francba. Ha ma valaki használja, nem számít csúnyának, legfeljebb az öregek kapják fel a fejüket, hogy mégsem lenne szabad kimondani. De mi is a fene? Lefordítva angolra annak idején, ez jött ki: Go to the Hell = Menj a pokolba. Arra emlékszem, hogy a kollégiumban nem beszéltünk trágául. Ha mérges voltam valakire, azt mondtam neki, és nem kiabáltam: Menj a csudába! Mennyi volt benne a tudatos, és mennyi az ösztönös, nem tudom. Ma, egy komoly felmérés szerint a diákotthonban lakó fiúk, de leányok között is első helyen ez áll: menj a p…ba!
*
Az idén lesz Németh László születésnek 125. évfordulója. Vajon hogyan és kik fognak rá emlékezni. (Az 1939-ben írott Kisebbségben biztosan előkerül.) Én már kezdek jegyzetelni. Weninger Erzsébet egyik írásból valók az alábbi sorok:
„A kísérletező ember” című kötetében találjuk meg Németh László „A magyar nyelv ereje s gyengéi”-ről írt fejtegetését. Pár sort idézek belőle: „Ha az ember a magyar nyelv erejére gondol, alig juthat más eszébe, mint a tömörsége. A magyar nyelv ezt a tömörséget elsősorban az igéjének köszönheti. […] Kétségtelen, hogy a nyugati fejlődés követése sokban kiforgatta a magyar nyelvet ebből a tömörségből. Nyelvújításunk olyan csinosságot és kényeskedést próbált ráerőltetni, amely teljesen idegen tőle. Sok olyan tömörítő szerkezete van a magyar nyelvnek, amelyet nem használunk ki eléggé. »Nevettükben«; milyen grammatikai remeklés van egy ilyen alakban! Ha valaki tanulmányt írna nyelvek sűrítő vívmányairól: bele kéne venni. Mi azonban ahelyett, hogy »majd megpukkadtak nevettükben«, már-már szívesebben mondjuk: »annyira nevettek, hogy majd megpukkadtak belé«.”
És csupán egy kiragadott mondat Németh László egyik esszéjéből. A nyelv és stílus kölcsönhatását így érzékelteti: „A stílus a nyelv ellenére kifejezett egyéniség, s egy-egy nagy költő azért olyan hallatlanul meglepő, mert benne egy új valóság tépi ki magát a nyelv hálóiból.”[8]
Van is egy példám, rengetegszer eszembe jut, mert fotót kellett volna mellé találnom: „… életem, telivér életem jég alatt alvó vérvolt!”
*
Vajon mindenki ismeri a Bah-ot?
Nagyon sajnálom, hogy az utolsó budapesti telefonkönyvet kidobtam, mert ma akár „érdekes olvasmány” is lehetne. Innen emlékszem még ma is néhány érdekes rövidítésre: FŐBUHA, amelyet a Fővárosi Bútor-, Hangszer és Sportszer-kiskereskedelmi Vállalat nevéből alkottak, vagy a PUHABEGYÜ, amely a Papír és Hulladékbegyűjtő Vállalat rövidített neve volt. Nem szerepelt a telefonkönyvben, de minden budapesti tudja, hogy hol van a BAH felüljáró.
*
Apósom kedvenc vicce volt: A kígyó fejétől a farkáig 3 méter, a farkától a fejéig is 3 méter, összesen tehát 6 méter.
*
2025. november 2. Halottak napja
Hosszú percek litániája
Éjjel nagyon rosszul éreztem magam. Megszólalt egy rejtélyes hang. És én válaszoltam is. Reggel még emlékeztem arra és le is írtam, hogy mit, miket kérdezett, és én félálomban mit is mondtam. Most, hogy egy héttel később újra elolvasom ezt a rövid párbeszédet, rájöttem, hogy aki kérdezett, és aki válaszolt az is én voltam!
– Szindbád, gyere haza!
– Hazajöttem, itt vagyok.
– Hol?
– Itt.
– Nem látlak!
– Nézz körül.
– Sötét van, nem látlak…
(csend)
– Szindbád, nem látok…
*
[1] Lukácsy András Kiment a ház az ablakon. Bp., 1981. 13.
[2] Kiváló játék lehet kicsiknek és nagyoknak, ha amolyan házi feladatként megpróbálnak érthető mondatokat alkotni.
[3] Erdélyi József: Árdeli szép hold. Bp., 1939.
[4] Vogul találós kérdés: „Mese, mese, meskete, / Víz fenekén száz ablak. l Tudod-e mi az?” (Gyalomháló.) A gyalom vagy gyalomháló ismertető jele az, hogy kátája van; azaz hossza közepén egy zsákja, a mibe a hal beszorul. A gyalomháló tehát nemcsak bekeríti és beborítja, hanem meg is fogja a halat.
[5] Szinte nem is venni észre, hogy itt nem 32 fog szerepel (mert ennyi van egy felnőtt embernek), hanem 33! A magyarázat a hármas szám és annak többszörösének a szimbolikus magyarázatában rejlek.
[6] Lukácsy András: Kimenet a ház az ablakon… Bp., 1981. 7-11.
[7] Egy kozmo-filozófna. Ad nótám: Kiment a ház az ablakon…
[8] https://montazsmagazin.hu/nala-minden-ismeret-uj-gondolatokat-eredmenyezett-az-50-es-125-evfordulos-nemeth-laszlo/
