Horváth Tibor: Confessio
*
Lent alant
láncos falak metsző percek órák
kíméletlen lándzsa földet vág
zabolátlan vágy kegyetlenség
sűrű lepel terül szét
Fent a kert
Feketefák véres könnyek kínok lázadása
fordulj vissza csábítása
Másnap
Tágra nyílt szemek nyújtózkodó tövisek suttogók
szíjak végén gúnyos türelmetlen ólomgolyók
Hála ideje
meggyógyítottak s kiknek lábát mosta
talán közülük egy őt akarja?
Csak fogoly szívében röpke madár
találkoztunk már?
Diadal borította üvöltő név
oldalvást gerendát emelő kéz
tépett alak kőbe nyomódva lép
Sorjázó látomások
pörgőforgó eget ostromló szikracsóvák
süllyedő gályák számozott rabszolgák
pusztuló csúcsok kőlavinák káromkodása
bolyongó fénytelen fáklyák útmutatása
kivetett hálóban a szabadság
Félelem sátra alatt
uralkodók hamuban kuporgók
béklyóba vert szeretet
trónjához szögezett világ
folyvást keresi áldozatát
csontig rágó halandóság
Perzselő pecsét kérdése
azon a napon helyette?
Nesztelen fojtanak
szájában törmelékek a kimondatlan szavak
önvád feloldozása
nemlét szomjazása
Átölelt akarat
tarajos küzdelmekre olajsimaság
eleven eszmélés érette a beteljesülés
gerendát markol a vétkes kéz
Áradás.
Üldöző átkok irgalma rozsdás vasak harmatja
vágtató messzeség hazatér
cirógató szél a Koponyák hegyén
Dölyfös idő omló
ítélet kiszáradt folyó
rongyos gyötrelem megpihent a kereszten
Az atya fia nyomában mindahány
bűn nélkül nincs megváltás
én vagyok Barabbás …
Ezek is érdekelhetik!
Nagyatádi Horváth Tamás: [Versek a Két csend között utáni időből]* →
Lajtos Nóra: Golgotai dúdoló →
Basa Viktor: Gábriel →
