Fellegvár és cédrusfa hajó (Szövegközlések az ünnepi est után)
*
Április 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelte szerkesztőségünk a Napút Online tízévességét.
A hosszúra nyúlt esten néhány tervezett vagy remélten felolvasásra váró írás nem hangozhatott már el.
Ezek publikálására kerítünk most sort.
a) Babics Imre szerkesztőtársunk levele a közönséghez
b) Lajtos Nóra összegező bekezdései portálunkról – feltételes előadás lett volna
c) Csontos Márta írása műhelyünk könyveiről és Napút-körünkről – hozzászólás a közönségből
d) Takács Krisztina korábbi olvasói íméllevele; terveztük, hogy felolvassa
e) Brátán Vera sűrítetten előadott – nem szakmai – véleménye honlapunkról; ennek teljes változata
f) Balizs Dániel videós ismertetője a Poétai plener mibenlétéről
g) Ispány Marietta vallomása az est után
*
*
Babics Imre
Tisztelt Hallgatóság,
Kedves Naputasok!
Még az elmúlt század kilencvenes éveiben megjelent egy írás egy 1956 óta külföldön élő magyar szerző tollából (tiszteletből elhallgatnám a nevét, már csak azért is, mert már nem él, másrészt, mert egyik aránylag korai, még itthon írt regénye szerintem a legjobb magyar regények közé tartozik), amelyben azt fejtegeti, hogy Magyarországon azért olyan sok a költő, mert a magyar mint nemzet még mindig kamaszkorát éli, majdhogynem infantilis, szemben az érettebb nyugati népekkel, akik már régen kinőttek a tinédzser korból, így abbahagyták a versírást és a prózánál kötöttek ki.
Több mint harminc éve kísért ez a hang eme elképesztően művelt, világlátott férfi tollából, aki persze saját magát is minősítette, hiszen azért élete égéig verseket is írt.
Három érvet hoznék fel e helyütt, nem cáfolandó, inkább csak megvilágítandó az egykor Londonból érkezett véleményt, az elfogultság és a tévedés jogát fenntartva, hiszen én egy világvégi falucskában élek, és már ki sem mozdulok innen.
Először is: a kamaszkor tele van tetterővel, hatalmas vágyak feszülnek akkor az emberben, a kamaszkorban születnek a világmegváltó nagy tervek, elhatározások. Nagyon sok kamasz ír verset, s persze tény és való, hogy később abbahagyja és ún. érett fejjel valami prózai foglakozást választ, ha nem is a prózaírást. De a hiány megmarad benne kevés kivétellel, ebben biztos vagyok. Tehát még mindig vannak bennük roppant indulatok s hogy ezt azt isteni erőt állandóan egymás ellen fordítjuk, az már valami történelmi defektus, lehet, de ebbe most nem mennék bele.
Másodszor a civilizáció kérdése: nem mindegy, hogy egy adott gyermek az óvodában a „Tavaszi széli vizet áraszt…” kezdetű népdalt énekli, vagy a Yenki doodle-t. Azért hoztam fel ellenpéldának az Egyesült Államokat, mert ott aztán tényleg annyira érettek, sőt anyagiasak a művészi vénájú emberek, hogy saját, jó felfogott érdekükből, még ha verselni is lenne kedvük, inkább prózát írnak (amúgy tényleg rengeteg a jó kortárs amerikai regény), mert abból film is készülhet jó esetben és akkor egy életre megoldódtak a szerző anyagi gondjai. Olyan amerikai regényt is olvastam, ami tulajdonképpen nem más, mint feldúsított forgatókönyv. Jó volt. Csak nem nekem.
Természetesen ott is van költészet, csak a népesség arányához képest jóval kevesebb ember műveli és egyetemi berkeken kívül senkit se érdekel.
Harmadszor, és ez a legfontosabb érv: a magyar nyelv annyira csodálatos, gyönyörű, bonyolult és hajlékony ősnyelv, hogy egyszerűen (bocsánat a szóért) kitermeli a költőket. Amíg van magyar nyelv, magyar költő is lesz, és mindig lesz nagy magyar költő, ahogy most is van, nem is kevés.
A sztárokat inkább hagyjuk.
Összefoglalva tehát: a Napút költői kamaszos életerejű, mindenféle érdek nélkül verselő, a magyar nyelvet, szépséges népdalokkal magukba szívott, anyanyelvüket mélységesen szerető emberek, akiknek fontos kifejezni valójuk van jelenkori világunkról, akiknek kenyérkereső foglalkozásuk (néprajzkutató, filozófus-zenetanár, irattáros, nyomozó, bábszínész, tanár, orvos, nyugdíjas, szociológus, divattervező, kutatóbiológus stb.) mellett is szenvedélyük maradt a magyar nyelv, és ez nagyszerű, ezért tölthette be tizedik életévét a Napút online (s lépett kiskamaszkorba teszem hozzá, utalván írásom legelejére.)
Végezetül álljon itt Szondi György főszerkesztő, atyai jó barátom, a Napút-online lelkének, agyának és motorjának e-mailben küldött számomra küldött szavai:
„Az utóbbi három évben! 24 elsőkötetetes volt, sokan ötven fölött, ketten nyolcvan felé. Közülük tíz a pályázati első közlés után jutott nálunk debütkönyvhöz. 2016-tól 33 az elsőkönyves, közülük 11 Prágai-díjasként jutott kötethez.”
Úgy vélem, ezek a szavak önmagukért beszélnek.
Köszönöm figyelmüket!
*
*
Lajtos Nóra
Cédrusfa hajón a szellemi szigetek felé: avagy barangolás a Napút Online utánozhatatlan rovataiban
*
Vannak olyan szellemi kikötők, amelyek online menedékként szolgálnak a Digitális-tengert átszelő, kivételes érték-rakományokat szállító, cédrusfából ácsolt hajók számára. A Napút Online is egy ilyen hajó, melynek fedélzetéről pazar kilátás nyílik a szépirodalom és a képzőművészet egére, a tudomány távoli szigeteire. A Napút Online 2016 januárjában indult első útjára Szondi György kapitánnyal és Naputas legénységével. A kapitány szellemi iránytűje olyan ismeretlen helyekre is elkalauzolja a Napút Online-t, ahová csak nagyon kevesen jutnak el, vagy egyáltalán: el sem jutnak. A Napút Online tehát szívesen fedez fel eladdig még ismeretlen nevű fiatal vagy idősebb szigeteket, vagy ment ki értékeket a mélységből. Legfőbb úti célja az Olvasók Szíve nevű hely. Az év minden napján kétszer, olykor háromszor is képes kikötni és elindulni. Talán nem túlzás azt mondani: teljesítménye ekképpen példátlan. Felhajtóerő nélkül azonban nem tudna haladni. Fedélzetén tartózkodó utasai biztonságban érezhetik magukat: alkotókedvüket az is motiválja, hogy olyan publikációs lehetőségekhez jutnak, amellyel a Napút Online-nal bátran kihajózhatnak a nyílt tengerre. A kedvező széljárásnak köszönhetően a Napút Online az elmúlt tíz év alatt több ezer mérföldet tett meg.
Kívánom, hogy még sok ezer mérföld álljon előtte fáradhatatlan kormányosával, lelkes legénységével és tevékeny utasaival együtt.
***
Az eddigi hajó-allegória után szeretném, ha konkrétumokról is szó esne.
A Napút Online digitális folyóirat 2016-tól 2021-ig párhuzamosan létezett a nyomtatott lapszámokkal együtt. A 22 évfolyamot, 222 tematikus lapszámot megélt print változat megszűnése után a lap nem tűnt el, hanem Napút Online néven folytatta s folytatja ma is működését. Fontos itt megjegyeznünk, hogy a Napút Online LAPSZÁMOK rovatában mind a 22 évfolyam kb. 36.000 archivált oldala elérhető.
Ha a Napút Online-t szeretném megkülönböztetni a többi Online folyóirattól, akkor azt a számokban bár mérhető, de gazdagságát aligha könnyen felfogható rovatszám említésével tudnám megtenni. Nem ismert ma egyetlen olyan online felület sem, amely – szám szerint – 57 , többnyire egyedi neveket viselő és másutt nem található rovattal rendelkezne. Először ezekről szeretnék beszélni, a gazdag kínálatból szemezgetve.
Legelőször a MAGYAR ÖNAZONOSSÁGTÁRral kell kezdenem, amely gyűjtőtárhelyként igen fontos feladatot lát el: korábban publikált anyagokat is közzétesz a tudomány, az irodalom és a képzőművészet területén, amellyel a magyar identitást és a hazai tradíciót hangsúlyozza. A MAGYAR ÖNAZONOSSÁGTÁR rovatszerkezete is összetett. A Tanulmányok címszó alatt irodalomtörténeti, a művészettörténeti, művelődéstörténeti, nemzetpolitikai, nyelvészeti, történelmi, zenetörténeti írások találhatók. Ezeken kívül a Felelet alrovat interjúkat, körkérdéseket és vitahozzászólásokat gyűjt egybe, valamint a Szépirodalom három műneme (epika, líra, dráma) szerint csoportosítja a műalkotásokat, sőt az újabban már negyedik műnemként emlegetett esszének is teret enged. Képzőművészeti Tárlata tovább színesíti ezt a rovat-komplexumot.
Különlegesebbnél különlegesebb rovatcímekkel találkozhatnak a Napút Online látogatói. Bennem a legnagyobb kíváncsiságot öt rovat elnevezése váltotta ki: az Ajándék, az Egyazon a Levélfa, a Poétai plener és a Tizennegyedmagunkban.
Az AJÁNDÉK egyértelműen csak digitális felületen érhető el: kimondottan a Napútnak ajánlva vagy eleve a Napút portálnak szerezve hallgathatunk meg itt neves előadóktól és jeles zenekaroktól ének-zenei kompozíciókat.
Az EGYAZON rovat több alkotói területen is jártas művész alkotóterületeinek mindegyikét egy közlésben egyszerre mutatja be. Talán ennél „színesebb” (értsd műfajgazdagabb) rovat nincs is a rovatok között.
A LEVÉLFA rovatleírása ekképpen igazít el bennünket az ebbe a rovatba került írásokkal kapcsolatban: „Meghívásos levelekben kifejtett gondolatok sorjáznak itt lassan-lassan az idők fáján. Témák jönnek kitől-kitől, társulnak meglátásaikkal többen. Suhai Pál rovata.”
A POÉTAI PLENER elnevezést viselő rovat egy igen sajátos eseményt rögzít: három-négy költőt választ ki Szondi György, akiket mindig egy olyan más-más „izgalmas” helyre invitál, ahol az a feladatuk, hogy a látottak alapján fél óra alatt megírják a maguk versét, amelyet kézírásban, majd a szerző által utólag csöppet igazítván nyomtatottan is közöl a Napút Online, a hitelesség kedvéért a helyszínen rögzített fotódokumentációval együtt. Hogy csak egy nem hétköznapi helyszínt említsek: egy tehenészetbe kapott meghívást az a négy „szerencsés” kiválasztott – Boldogh Dezső, Csáji László Koppány, Füleki Gábor és Szabó Palócz Attila –, akik 2017. május 20-án Bakonyszücsön, Babics Imrénél vendégeskedhettek. Az ottani tehenészetben, illetve természeti miliőben történhetett meg a félórányi versíró piknik.
A TIZENNEGYEDMAGUNKBAN talányos rovatcím arra kíván utalni, hogy itt kapnak helyet a tizenhárom magyarországi nemzetiség alkotóinak művei, kutatóinak munkái, hagyományőrzőinek eredményei.
Itt szeretném megjegyezni, hogy talán Szondi György műfordító voltának köszönhető, hogy a Napút a kezdetektől fogva igyekezett teret biztosítani a műfordításoknak. Ez a HETEDHÉT rovat. A FORDÍTÁSMŰben fontos, emlékezetes tolmácsolásukat ajánlják figyelmünkbe a műfordítók, s meg is magyarázzák műválasztásukat. Tőzsér Árpád például a lengyel Czesław Miłosz verseihez való odafordulásáról vall, amelyek öregség-tematikájukkal ragadták magukkal, Acsai Roland pedig A dzsungel könyvének szerzőjétől, Kiplingtől talált egy eddig még lefordítatlan költeményt, amelyet mindenképp kihívásnak érzett angolból magyar nyelvre átültetni.
Az eddigieken kívül még három olyan rovatra érdemes ráirányítani figyelmünket, amelyek elnevezésük révén lehetnek éppen vonzóak, rákattintást provokálóak.
A JÁTÉK rovatban a nyelvi játékoktól a versparódiákon át a versparafrázisokig sok mindent megtalálhatunk, amelyben a poeta ludens, a „játékos költő” mutathatja meg frappáns-bravúros szerzeményeit. Személy szerint nekem a három dobogós helyezett ebből a rovatból a következő: aranyérmes számomra a világ sakkozóinak és sakkbarát művészek vezetéknevéből hexameteres sorokból álló versezet. Megalkotója: Horváth Ferenc. Ha jól számoltam meg, 59 sakkozót, illetve sakkbarátot szedett verslábakba. Csak két hexameter példának:
Karpov, Kaszparov, Erkel, Szpasszkij, Tal, Fischer, Uhlmann.
Tandori, Tóth, Tarján, Dsida, Szondi, Karinthy, Domonkos.
Az ezüstérmet Stanczik-Starecz Ervinnek ítélném oda, aki a különböző foglalkozást űzők végzetét ekképpen láttatja:
Az aratóért jön a kaszás.
A házmester beadja a kulcsot.
A borbélyt kinyírják.
Az órásnak üt az utolsó órája.
A vegetáriánus fűbe harap.
A dobogó harmadik fokára Pataki Edit »Petőfi Sándor: Anyám tyúkja« című versének hiteles félreértelmezése lenne. Csak néhány mondat ebből az írásból: „Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét költői kérdéssel kezdi: „Ej mi a kő!”. Maga a szerző sem tudja megválaszolni, mi a kő. (…) A költőre jellemző a kóros feledékenység. Füstbe ment terv című versében is beismeri: annyira ritkán látogat haza, hogy két útja között azt is elfelejti, hogyan szólíthatja édesanyját. „Egész úton hazafelé” sem jut eszébe (…)
Az ASZTALFIÓK igen értékes dokumentumokat tárol: akár szerzői hagyatékból, akár élő alkotóink dossziéiból kerülhetnek az olvasó elé arra érdemes művek. Például olyan Fodor Ákos-kézirattal is találkozhatunk, amellyel a költő hagyatékát gondozó Podonyi Hedvig, a költő özvegye ajándékozta meg a Napút Online-t. Vagy Kiss Benedek Ez vagy az című eddig közöletlen versének kéziratát adta a Napút Online-nak.
A KÖRNYEZET rovat a bennünket körülvevő természeti és teremtett világ kérdéseinek ökológiai, (művészet)filozófiai, néprajzi, építészeti tudományos vagy szépirodalmi megközelítése, magyarázatkísérlete. Ritkábban – a kultúra valamely területének ide tartozó alkotása, művészeti megjelenítése. Például Zöldy Pál Ne kerteljünk írásában a kertet mint mitopoetikus-biblikus helyet említi, filozofikus gondolatvezetéssel, míg Gráfik Imrétől tudományközeli írás olvasható Ökoturizmus címmel.
Amelyek pedig igazán párját ritkító teljesítmények, különlegességek: a Napút Online versrovat-szerkesztőjének, Babics Imrének Gnózis című monumentális teljesítményű munkája, amelyet Szörényi László „korszakos remekmű”-nek nevez, 552 oldalból, összesen 15.363 hexametersorból áll. A Cédrus Művészeti Alapítvány és a Napút Online versértelmező pályázata a Gnózis elkészültének 25. évfordulója alkalmából került meghirdetésre 2025 júliusában. A pályázóknak a nagyeposzból vett Szfinx című versét kellett értelmezniük. A pénzjutalmas Szfinx-pályázatra 33 elemzés érkezett, amelyből a háromtagú zsűri négy szerzőt díjazott.
A Napút Online technikai felelőse az a Hegyi Botos Attila, akinek munkája nélkülözhetetlen az online folyóirat megjelenését illetően. Az ő latin címet viselő – In illo tempore (azaz „annak idején”, „abban az időben”) – kézírásos könyve távol-keleti kék tus-írásos verseit tartalmazza.
A könyvet folytatásokban a KÖNYV-TÁR rovat közölte újra. Ez a portálegység már megjelent könyvekre hívja fel a figyelmet, itt kapott például helyet 10 részben Halmai Tamás Asztalizen című gyűjteménye, amely 2642 aforizmát tartalmaz. A Szélcsendjegyzetek alcímmel ellátott kötetből álljon most itt két példa ízelítőül: „Néha ki kell menni a térbe. Részt kell venni a világban. Meg kell merítkezni az emberekben.” „A vers – mint a csoda képlete.”
Az eddigiekből is világosan kitetszik a Napút Online rovatainak gazdagsága. Bármelyik rovatba pillantunk bele, biztosan állíthatom: magas színvonalú esztétikai-tudásbeli élménnyel gyarapodunk.
Végezetül megpróbálom összegezni a Napút Online küldetését, szerepvállalását és helyét a művészeti-tudományos témákat szerepeltető online lapok között.
Az értékmentés mellett legfőbb küldetése a tehetségek felfedezése korosztálytól függetlenül, a minőség követelményének jegyében. Ezért az évről évre meghirdetett Cédrus-pályázattal ösztönzi az alkotni vágyókat. A Napút Online és a Cédrus Művészeti Alapítvány közös, kortárs irodalmi alkotásokra vonatkozó pályázata a magyar nyelven alkotó, önálló kötet nélküli szerzőket támogatja. A Napút Online-on elérhetők a Cédrus-pályázatok eredményhirdetései, ahol a kiemelt szerzők mellett Nívó-díjat is adományoz a szerkesztőség a legjobb pályázóknak, akik a publikációs lehetőségeiken túl nem ritkán első, majd sokkötetes szerzőkké válhatnak a Cédrus Művészeti Alapítvány jóvoltából. (Csak a tavalyi esztendőben 57 könyv látott napvilágot, közöttük 10 debütkötet). A kötetbemutatók videófelvételei is elérhetők, amelyek által azok is részesei lehetnek az eseménynek, akik nem tudnak eljutni ezekre a felemelő estekre.
Meggyőződésem, hogy a Napút Online képes arra, hogy a múltat példaként és értékközvetítő szerepében láttassa (pl. úgy is, hogy eddig közöletlen kéziratokat tesz közzé, vagy elfeledett életműveket bányász elő, s tesz elérhetővé). Jelene sok mindenben megnyilvánulhat, de talán a legnyilvánvalóbban Kovács katáng Ferenc példátlanul hosszú életútinterjúiban, amelyekkel gazdagítani képes a Napút Online lelkes olvasótáborát, s a honlapra tévedőket egyaránt. A Napút Online jövője pedig abban mutatkozhat meg, hogy a honlap esztendőnként, naponta kétszer frissülő, azaz 365 x 2 új közléssel sokasodik.
A Napút Online lapjain található szavak nemcsak információt hordoznak, hanem ajtók is, amelyeken át belépve egy olyan tágas szellemi térben találjuk magunkat, ahol jól esik tartózkodni. Az írásokat felvezető képek pedig nem csupán illusztrációk, hanem ablakok is, amelyeken kinézve vágyunk a látvány nyújtotta alkotói világ befogadására.
A főszerkesztő kettős jelmondata az egész Napút Online-közösséggel együtt érvényes:
Egyedül együtt jobb. Vagyunk, hogy legyenek.
S hogy két zárómondattal visszatérjek a kezdő hajó-képhez.
Tartsanak továbbra is a Napút Online-nal!
Jó szelet kívánok!
*
*
Csontos Márta
NAPÚT A FELLEGVÁRBA
*
Tamási Áron jól ismert, szállóigévé vált mondása alapján „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Az irodalmár is arra vágyódik, hogy egy olyan közösséghez tartozzon, amely elismeri, támogatja, teret biztosít alkotásainak, de olyan segítő tanácsokkal is ellátja, amelyek hozzájárulnak alkotói fejlődéséhez. Már volt recenzióírói gyakorlatom mértékadó print folyóiratok oldalain, amikor 2023 augusztusában, Szondi György, a Napút Online főszerkesztője, aki már korábban közölte oldalán verseimet és Reményik-tanulmányom részleteit; a Keleti Pályaudvaron – ahol Baka Györgyi és B. Tóth Klára társaságában múlattuk az időt a Tokaji Írótáborba indulás előtt – átadta Juhász Anikó Lövészárok, hókabin című verseskötetét recenzióírás céljából. Ez a kritika számomra új korszak nyitányát jelentette, könyvismertetői tevékenységem azóta is kihívások sorozata, de egyidejűleg szívmelengető örömforrás is; lehetőségem nyílik a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában megjelenő könyvek alkotói világába merülni, s nyomon követni értékes alkotásokat és befogadni kultúrtörténeti ismereteket egy kivételesen egyedi oldalon, amelynek NAPÚT ONLINE a neve.
A könyvek olvasása nemcsak élményt jelent, hanem kapcsolatteremtést is a szerzőkkel; a tanulás és a látókör szélesítés lehetőségét, nem is szólva az alkotói visszajelzésekről, amelyek a köszönet és az öröm hangján szólva további inspirációt adnak ahhoz, hogy küldetést érezzek egy nemes feladatban, amelynek fő célja a tehetségek felfedezése, munkáiknak minél szélesebb körben történő terjesztése.
A korábban említett időszaktól kezdve a mai napig 71 kötetről írtam ismertetőt, s elmondhatom, hogy Szondi György, a Napút Online életre hívója és főszerkesztője, egy hihetetlenül igényes és sokoldalú, senki máséhoz nem hasonlítható online irodalmi és kulturális lapot tart fenn, kreativitása egyedülálló; tudása és hozzáértése birtokában közli ismert alkotók és általa felfedezett tehetségek műveit; művészeti és kultúrtörténeti írásokkal kényezteti az olvasót. Felkutatja pályázatai segítségével a rejtett talentumokat, megjelenést biztosít számukra, kiadási lehetőséget kínál az arra érdemes elsőkötetes költőknek, akik – saját tapasztalataimra támaszkodva bátran kijelenthetem – írásaik egyediségével, nyelvi bravúrok alkalmazásával, tökéletes formakultúrával, asszociatív metafizikus versbeszédükkel sok esetben felülmúlják a standard lapok hasábjain szereplő ismertebb szerzők írásainak színvonalát.
A tíz éve sikeresen működő portálon publikáló szerzők és az érdeklődő olvasók tudják, hogy a Napút Online 57 rovata írások, fotók, videók kincsesháza, s ha belépünk a lehetőségeknek ebbe a gazdagságába, örökös látogatók szeretnénk maradni.
Az oldal tág teret nyit a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában megjelent kötetek népszerűsítésének (a Könyvesbolt rovatban), itt is van lehetőség a Cédrus-műhelyben kiadott könyvekről írt recenziók publikálására. Az értelmező-ismertető írások a honlapon – „tükröztetéssel” – akkor is követhetők, ha más közléshelyeken jelentek meg.
Az általam recenzált könyvek javarészt verseket tartalmaznak, de volt lehetőségem hét prózai kötetet is bemutatni. A szerzők között természetesen sok ismert, József Attila-díjjal és más kitüntetésekkel rendelkező alkotó munkái is szerepelnek. Szondi György számos tehetséges költőt indított már el, számára ez életcél, egyfajta hivatás teljesítése, amely igazi tartalmat ad életének. Munkájában és a felfedezésben szerkesztőtársai segítik.
A tehetséges szerzők felkutatását követően Szondi György lehetőséget kínál debütkötet megjelentetésére. Munkám során igen-igen sok olyan elsőkötetes alkotó írásait is olvastam, akik középkorúak, de hetvennyolc éves költő is sikerrel mutatkozott be versközlések után könyvvel.
Úgy vélem, amióta bérletem van a Napút Online fellegvárába, ismereteim szélesednek, sok egyedi értelmezéssel találkozom, a különböző költői világokba történő belépés számomra igazi kalandtúra. Az ilyen módon szerzett élmény opció az értelmes emberi élet megőrzéséhez, a világ jobb megértéséhez. Szondi-országban a Napúton haladva eljutunk oda, ahol a lét teljességét magunkénak érezhetjük.
*
*
Takács Krisztina
Gratulálok a Napút Online 10. évfordulója alkalmából a színvonalas munkájukhoz, és köszönetet szeretnék mondani a Cédrus pályázatok résztvevőjeként a beküldött munkáimnak weboldalukon történő megjelenési lehetőségéről, olvasóként pedig a nívós, változatos témájú alkotásokért, amelyekben naponta elmerülhetek ennek az irodalmi felületnek az olvasása közben.
Másfél évvel ezelőtt kapcsolódtam be a Cédrus Művészeti Alapítvány irodalmi műhelyének munkájába a meghirdetett pályázat révén, s mint ahogy szerintem sokan mások is, olyan alkotóként, aki a civil életben, főfoglalkozásként nem az irodalom világában tevékenykedik, és aki gyerekkorában, a pályaválasztásakor nehéz döntésként, szomorú szívvel mondott le az irodalomról mint prioritásról az életében elfoglalt helyet tekintve, ám magában megfogalmazva, hogy jó, akkor maradjon a vers, az irodalom számomra menedék, ám a civil foglalkozásban később olyannyira elmerült, hogy csupán évtizedek múltán, az ötvenes éveiben tudott csak az irodalom aktív gyakorlásához visszatérni. Köszönet azért, hogy ebben nagy szerepe volt a Napút Online szerkesztőinek, ahogyan az én esetemben műfordítói és versírói tevékenységem elismerésével biztattak, segítettek abban, hogy értelmét érezzem ismét újabb írások megalkotásának.
A szerkesztők és szerzők megbecsülése mutatkozik meg már az ünnepeink (díjkiosztó, könyvbemutató, 10 éves jubileum) helyszíneinek kiválasztásával is: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum – ezek mind igen rangos helyszínek, s ezen helyek kínálta emelkedettséget csak fokozza a bensőséges, színvonalas módja ez ünnepi alkalmak lebonyolításának. Az embernek valóban már-már az az illúziója támad, hogy talán mi is alakítói, formálói vagyunk a kortárs magyar szépirodalomnak.
Fontosnak érzem azt, hogy ezen alkalmakkor lehetőség nyílik arra is, hogy személyesen találkozzunk, szót váltsunk a szerkesztőkkel, akik nem “magas lóról” tekintenek ránk, hanem barátsággal, tisztelettel fordulnak felénk, elfogadnak, befogadnak minket is, akiknek nem állt módjukban az irodalmat és az írás művészetét egyetemen, nagy tudású irodalmároktól ellesni, megtanulni, hanem önképző módon voltunk kénytelenek némi irodalmi tudásra szert tenni.
Köszönet a díjkiosztók alkalmával ajándékba kapott kiváló könyvekért, folyóiratokért, jó szívvel, örömmel és a “megtisztelve lenni” érzéssel forgattam őket, adtam kölcsön barátaimnak, ismerőseimnek, rokonaimnak is, majd tettem fel a könyvespolcaimra büszkén, s tartom nagy becsben őket, amelyeknek szerzői közül többekkel személyesen is szót válthattam ezeken az alkalmakon.
Naponta elolvasom a naputonline felületén megjelenő írásokat, megtekintem a videókat is, melyekre nem egyszer felhívtam ismerőseim figyelmét is, és csak azt sajnálom, hogy vidékiként nem áll módomban olyan gyakran részt venni a rendezvényeiken, amilyen gyakran szeretném ezt megtenni. A jubileumi évforduló ünneplésén azonban személyesen ott leszek, tisztelettel köszönöm a meghívást.
Üdvözlettel:
Takács Krisztina
Győrújbarát
*
*
Brátán Vera
⇒Jézus, Csontváry, NAPÚT, ChatGPT, róka és holló – parlando rubatoban
*
*
Balizs Dániel (a Poétai plenerről)
*
*
Ispány Marietta
Együtt, egyedül
*
Fényárban úszott a terem.
Az aranyozott falak, a végtelen karú csillárok, a függönyben folytatódó fali csipkék derengéssé váltak egy másik, különös világosságban. Valahogy tapinthatóan, mégis megfoghatatlanul csillant fel egy hang, egy szó, egy ölelés. A sorok csendjében megszólalt a lélek. Nem lehetett másra tekinteni, nem lehetett kitérni. Mindenkiben megmozdult az elmondhatatlan. Az a sugárzó ragyogás, ami már nem a miénk, ami túlcsordul, ami elkendőzhetetlen, ami mindenen átragyog. Összekovácsolt minket az a fény, amelynek tagjai lettünk. Ezer arccal, ezer szívdobbanással fénylett fel az az egy. Az, amelyet ingyen kaptunk és másként nem adhatunk tovább. Amelynek a neve: Kegyelem. Megrezdült a szemekben, felkorbácsolódott a hárfán, megrészegítette a fuvolát, elvitorlázott a sípokkal, csicsergett a csengettyűkön, miközben hulltak a lábunk elé a szavak: a versbe csendülő sóhajok, a belül kiáltó öröm a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Akik felszólaltak egyről beszéltek, akik némák maradtak, egyről suttogtak ott, legbelül: arról a szeretetről, ami lehántja a leplet, lesodorja az álarcokat, amely akkor és ott egy emberről sugárzott a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.
Szondi György könnyében Isten ereje és hatalma volt köztünk. Maga a szeretet.
*
Ezek is érdekelhetik!
Fodor Miklós: Tükörvény | Könyvbemutató | Filmfelvétel →
Szondi György kapta idén a Penyo Penev Nemzetközi Irodalmi Díjat →
Tízéves a Napút Online | Jubileumi est a Petőfi Irodalmi Múzeumban | PIM-filmfelvétel →
