Zsigmondi Zsolt: Három vers
és akkor a lány
És akkor a lány, aki a
közforgalmi sáv túloldalán
állt, akkor az a lány, aki
nagyon szépen állt ott,
nagyon szép is volt, szebb
mint a közvetlenül mellette
álló lány, aki szintén ugyanígy,
de mégiscsak kevésbé volt
olyan. (Nem is akarok
a mellette állóra több szót
vesztegetni.)
Szóval annak a lánynak,
aki sorrend szerint az előbbi
volt, és akiről tulajdonképpen
beszélek, annak a lánynak
volt a kinézete akkor,
annak a lánynak a külsője
volt nagyon
szép.
Még a megjelenése is,
még az is, ami fölvillant
belőle a keresztülhaladó kocsik
függönyén át, mert köztünk
sok kocsi
volt ám,
sok kocsi.
És ahogy ez a jelenet
éppen játszódott, az időjárás
sem volt olyan, hogy átszaladjak
az igazán roppant és egyébként is életveszélyes
forgalomban, hogy átszaladjak,
nem volt most olyan
az időjárás.
Továbbá nem cselekedtem
semmi meggondolatlant, úgymint
nem ugráltam át az autósokon
és nem karamboloztattam magam
a villamossal sem,
semmi meggondolatlant,
a józan ész.
És akkor a lány, aki a
közforgalmi sáv túloldalán
állt, akkor az a lány, aki
nagyon szépen állt ott,
akkor az a lány ott
csak úgy
eltűnt.
a lírikus epigonja
nem tudnak ó a versek árva hősi
istenedni mindenedni jutni el
máshovákba: külvilágni, nőni
napmagasba veszni égni hullni el
diónyi létet unni-undokolni
nincs nagyobb gond, időd mivel múlaszd
s a végső kérdés: rajta kívül hol-mi
van, és hogy van-e, isten tudja ó azt
vaskapuit döngethetni léted s hit jogán is
érdekes-e, érdemes-e? véglegben legális,
hisz bűvhatárod a világ: érted szinguláris
mert vagy végrogyásig tovább fogyó
omegatánc érzéklakat, rossz méhed szülte magzat, ó!
nézd önmagad: mindenség-legó.
talpalatnyi délvidék
Van délvidéknek büszke mája
dúsgazdag vadállományra
rókaporták víg hazája
Tutáliber tartománya.
Hol nádifüttyös csócsalagraj
csipcsiripje hangadó,
hol sündisznókok fésülködnek
s bogárdal is hallható,
Hol dülevér, pej nyargaloncok
parappolnak nyestibe’,
s hol hajnaloknak hajnalánál
sziromlik az estike…
Hol medveputtony tömve jó,
ha súlya-hossza hat kiló
be ínycsiklandó vadszamó’,
mit megterem,
hisz megterem
e hatvesszejes manyzsikó.
Van délvidéknek büszke mája
dúsgazdag halállományra
fókapolkák víg hazája
Tutáliber tartománya.
Hol agály-dapály változása,
cirkulája hangadó,
hol bohóchalak zsonglőrködnek
s tátogásuk hallható,
Hol televér, bő nyakpiócok
szivoláznak testibe’,
s hol a vizet bálnasípok
fuvolája festi be…
Hol bálnauszony tömve jó,
ha súlya-hossza hat kiló
be ínycsiklandó plankton ó!,
mit megfog az,
hisz megfogaz
hat köbméter nyílt óceó.
Illusztráció: Damó István Hoppá c. grafikája
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
