Juhász Anikó: Lövészárok, hókabin

120 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023
ISBN:  978-615-6180-57-5

eredeti ár: 2290 Ft
webshop ár:
1 830  Ft  + 250 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Juhász Anikó versei az 1990-es évek elejétől kezdve jelennek meg folyamatosan szépirodalmi folyóiratokban és antológiákban. Ezek közül néhány: Magyar Napló, Újhold-Évkönyv, Holmi, Tiszatáj, Új Forrás, Pompeji, Vigilia, Napút, Parnasszus, Szegedi horizont, Szépirodalmi Figyelő, Látó.

A korábbi verseskötetek (Üvegfalak, bádogtetők, Bp., Napkút – Cédrus Művészeti Alapítvány, 2012; Kék repkények, bukott angyalok, Bp., Napkút, 2012; Istenem, Duinóban a sirályok, Bp., Napkút, 2014; Telefonom hangok háza, Bp., Napkút – Cédrus Művészeti Alapítvány, 2017) után most itt az új verseskötet, melyben a szerző, Juhász Anikó – akinek jelentős műfordítói és filozófiatörténészi tevékenysége is van itthon és külföldön egyaránt (Ausztria, Németország, Spanyolország) – rezonál a háborúra is.

A kötet hang- és képvilága (Lövészárok, hókabin) számos vonatkozásban szokatlan; tört idők idegszálain megteremtődik a korábban ’sosem-volt’ is. Több – egymástól látszólag távol eső – jelenség fut itt össze a gondolati líra síkjain. A versekbe beleszervesül a békeidő szín-, illat-, dallam- és képvalósága, mint ahogy az a világ is, melyet a háborúk logikája mozgósít az árkokban, tankokban, katonákban.

Mivel a szerző diplomáit részben a JATE BTK történelem – német nyelv és irodalom szakán, részben pedig az ELTE BTK filozófia szakán szerezte, s egyetemi docensként (SZTE, ÁOK) széles körű ismereteket szerzett a tanatológia tárgyköréből is, az ide is visszaköthető ismeretek és élettapasztalatok szórványosan, egy-egy rétegként megjelennek a versek szövegvilágában is.

***

Kedves szerzőnk ötödik könyve kiadói műhelyünkben.
Ízelítőül ajánlunk olvsóink figyelmébe három verset a kötetben szereplő száznyolcvannyolcból.

Juhász Anikó

Idő

Börtönlakó volt, kinek bűne
az agy pórusaiban
újra és újra
megfogant.

Ó, Istenem, mondta,
s a mosdótálba hányt reggelente,
majd izmait megfeszítve
magában egyre beljebb tolta az időt,
míg elért ahhoz a bonthatatlan ponthoz,
ahol egy néma kő ütődik a Holdhoz,
ahol az erek útja már
szűkebbre zárul,
és a telefonról leoldódik a drót,
a priccseken új napot nem zizeg
a szalma, a drogosnak az idegeken
sem lesz fénye és táguló hatalma,
s kulcsait csak zörgeti – zörgeti a
lenyugvó táj,
ahol az ima is szálkás,
a papucsba reggelente
duplakérgű csend bújik,
s ahol az Isten mégis
minden egyes nappal
közelebb engedi hozzá
a bűnbocsánatot.

Hadijelentés

Uram, tört sugárral közeledik felénk ez a nap,
a folyó csak kapkod a víz után,
s az ember már gyorsabban menne Istene felé,
és békébe ágyazná lába nyomát,
de oly sietősen háborog itt minden,
oly kényszerek között hullik ki
sokakból a lélek, s fordul visszájára
a csapzott remény, annyi golyó
pattog az aszfalt véres homlokán,
hogy még a pók elméjében is megbomlik
a háló, mintha felfordult volna az emlékezet;
a katica a pettyeit hiába keresi immár,
bebetonozta magába a kerengő rettenet,
a pohárból kiveszett a víz lüktetése,
csomagok tornyosulnak az ég felé,
hálókba göngyölítve a múlt,
mélyre esett az idő nyugodt szívverése,
kipp-kopp, csak vergődik a pillanat,
gyerek, ha kúszik, védett zugot keres,
a lábán ott zakatol a rémület motorja is,

a kenyér az asztalon már ünnep önmagában,
s a képernyő mellette most nem andalít,
pattog a telefon, ez a technika-magtár,
surrog a kábel, és egy dróthang vonít,
a távolból így lesz reccsenő közelség,
hang így tanulja meg a mélyeit;
s az ember már gyorsabban menne Istene felé,
siet a lábán a gond léghajója is,
a vereslő meggyet itt-ott leszakítja,

s lelkében ott táncol a
remény hullámlüktetése:
az Isten él, s az út kövein is
gyámolítja majd lépteit.

Fekete huzalok

A háború nem épít békés
házakat, tejet illattal
nem csordít a füveket ellő
mezőkre, függönyök mögött
nem tart ablakot, csak
fekete galambjai
szárnyán repdes az égre,

mobilok huzalján angyalai
ki nem repülnek,

lámpákban mosakszik,
sötétre dörzsöli őket,

cipeli halottak szagát,
s a bimbózó
halál gyors üzenetét
küszöbig elviszi, ha kell.