Szondi György: Nem. Igen. (Levélfa, 4.)
Pali, jöjjenek csak lassan a más megszólítandók immár.
Annyit kísérlek meg csupán „helyretenni”, miszerint – amaz Antonio, bevallottam: eszgyé, igen. De amit is „idézek” tőle: fiamaszlag, ugyanolyan fennkölt semmitmondás (saját eszkábálásom), mint. Azért pirinyósan gondolatot serkenthet. Cáfolni oly jó.
Ja, és még valami: amiről írsz, azt gyakorlom hány évtizede: a magyar és a bolgár kultúra között, s gyakoroljuk műhelyünkben (amennyire lehet): táborok, műfajok, nemzedékek, irányzatok, művészeti és tudományos területek, magyarok s nemzetiségek (valamint külföldiek), nagy nevűek s ismeretlenek (kezdők) között, ideértve a (szociális) peremvidékeken lévőket, alkotókat is.
Még azt se mondhatom itt, Pali, hogy viszír, mert – itt s így nem hiszem, hogy a továbbiakban folytatom. Nem. Igen.
2016. február 14.
Ezek is érdekelhetik!
Suhai Pál: Aki jobb önmagánál (Levélfa, 40.) →
Hangosírás (Levélfa, 39.) →
Meg lehet-e javítani a magyar könyvterjesztést? (Levélfa, 38.) →
