Babics Imre: Műremek (Három vers)
Tojáshéj
Az angyal hírt visz szét:
„Öt tojás, türkizkék!
Borostyán rejti el.”
Van, kinek égi jel.
Fajtája kihaló,
várja tündérhajó,
s magasabb lét ölén
nincs főemlős fölény.
Őrzi még nagy erő,
mert tenyérismerő.
Öt tojás, türkizkék,
sokaknak nem is tét.
Tenyerük vonalát
Sátán húzhatja át,
tenyerük vonalán
csupa ha és talán.
A tenyérismerőn
nevet mind: néz merőn
halott sötétet, űrt,
nem sejtvén: csak megtűrt
itt, mégis kap esélyt,
mert a szeretet félt.
Öt tojás, türkizkék,
fény annak, ki hisz még,
fészekalja remény
a pokol peremén.
Így örök sorskerék
szabdalja tenyerét,
mutatja a kezét,
s az, kinek jelez ég
őslélek folyamát
cseppenként adja át,
jelölvén az irányt,
hol rigót, aki bánt,
űzi angyali láng,
hol rigót, aki bánt
más létből visszaránt
a lelkiismeret,
s halott űr rápereg;
hol rigót, aki félt
kap kozmoszszenvedélyt,
továbblépni jogot
mint szentek, boldogok,
s ami a legfurább:
türkizkék aurát.
Bájcsevej
A déli asszony fűzfáival beszélget,
jóllaktak esővel, mondják, s most fürdenek;
s áttetsző aurák
sugározzák
körülötte: Te meg általunk vagy féltett,
hajlunk hozzád,
mert nem marad más itt, ha elszáll szellemed,
csak sok-sok sutyerák.
S a déli asszonyt a fűzfák befogadják,
közénk tartozol, mondják, lényed családtag.
S elveszik gyengéden
tőle, s buján
a térből való elrugaszkodás magját,
s zárt kapuján
az öröklét akkor vízcseppnyi rést láttat,
s pillanat az éden.
Műremek
A kínai egres
virágai körül darazsak döngenek;
emberszem, mi megles
beporzást, rovar, növény, mind-mind műremek,
csak a fagyos értelem, mellyel Istened
illeted, nem az.
Mindent behavaz
sok lehullt fehér virág az indák alatt
e bolygón, hol fajod a komor árnyalat;
mesteri enyészet
lábadnál, világít: a rév felé halad
múlhatatlan részed.
Illusztráció: Hámori Krisztina fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
