Vasadi Péter: Két vers
Szeretettel és két versének közlésével köszöntjük – itt is – a kilencvenéves költőt. Új kötetével a Napkút tiszteli meg erre a könyvhétre is a Nemzet Művészét. (a szerk.)
Új jelentés Babylonból
1
A tél, melytől Európa
didereg, nagy becsben
tartja a rózsát, de villám-
gyorsan szagtalanítja.
Nem törődik az orrokkal.
Nem emlékszik az ősi
rózsatövekre, fagyaszt és
rögzötten kilehel csak.
Az okos szép kerítés
mögé tereli boldogait.
Pirospozsgás halottainak
gomblyukába szegfűt tűz,
ők meg titkosan mosolyognak.
Erre a tüntető rokonok
megkiabálják őket.
Marad a föld alatti mosoly.
Hogyhogy, igazi halál
sincs már e szobros térben?
Sose volt, hullatja alá
havazó szavait egy elsuhanó.
Süllyed a Nap lefelé.
Mielőtt végleg besötétedne,
valaki hátára veszi
a szálkás Összeaszottságot;
azé a világ, aki hordja.
2
Ha ez így megy tovább,
elkészülünk, mert
elkészítenek minket
tüzelőnek a világvégi
kazánházba… Mekkora
kár lenne értünk.
Lehetnénk füligszáj,
boldog kerámiás portré
egy ötliteres boroskancsón,
mondjuk korondi stílben.
Virágos kert a mező-
kövesdi százrózsás
Kis Jankó Bori vánkos-
huzatán, vagy dunyhája
szájszegélyén hímzett,
kettős tujasor.
Mekkora kár értünk.
Így csak a barbárság
filc-lapátos malmaira
hajtjuk a vizet. Már a
sárga csőrű Rigó Feri-
kéék is erdőkbe mene-
külnek. Pedig én
pirkadati füttyögést
akarok, s épp itt. És
nem, és nem megyek
sehová. Punktum.
Mekkora kár értünk.
Feddés
A végső világosság, íme,
betöltött minden tért s időt.
Hová tegyünk, szegény konok?
Menj el sötétnek.
Ezt ismered s tudod.
Mindennek hirdetted magad,
te szóbő, ékes semmi.
Ennél több most se vagy.
Csak önmagadnak térdepeltél.
Imádd csak semmidet.
Voltál fényhordozó.
Már ékes se vagy.
Kő, megszólítatlan.
Kihunyó harag.
Sovány, fehér brikett.
Illusztráció: Vasadi Péter portréja
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
