Birtalan Ferenc: Két vers
Ez a nyár
nem tudom
merre kell mennem
bohóc-krisztus
állok útkeresztben
tapodtat semerre
lépni nem tudok
ver a zápor
talán hó is eshet
ki kit őriz
engem az út
vagy én az útkeresztet
jöhetnek vulgáris szavak
könnyebb szabadulni mondom
ha hagyod magad
nincs kit szidni rég
nincsen kit szapuljak
végtelen-üres az ég
ilyenkor
csillagok se hullnak
merre kell mennem
állok a nyárban
bármerre nézek
a forró út felett
levegő remeg
lehet ez a megérkezés
közönyös fák néznek
lehet
László Anna
anyu százkilenc éves
nem kerek évforduló
ő a második lászló-gyerek
mongolos-fekete góbé
sokat gondolok rá
túl a hetvenen
nem tudom
marosbogáton miket álmodott
azt se milyen házban laktak
volt-e kert
virágok voltak-e
játékbabát faragott-e neki az apja
hisz’ ács volt ferenc
az istenadta
nincs az emlékek között
az se hány évesen lett cseléd
három év iskolát járt
lánynak épp elég
tanult betűt
nehezen olvasott
ahova kellett aláírta a nevét
virágos köténykéjéről is
csak egyszer mesélt
nem tudom
volt-e copfja maslija
hogy meddig volt gyerek
ötven éve nincs
utolsóként őrzöm annát
ezerkilencszázhétben született
nem kerek évforduló
kettőnk örömére írtam
ezt a versemet
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
