Pálinkás Mihály: Két vers
Gyümölcsoltó Boldogasszony
François Villon modorában
Megkondul az ég,
itt a kikelet,
metszett ágak végén
éltető nedv sajog,
a föld omlós, langyos ölében
fény felé hasadnak a magok,
szoknya libben,
hamisan int csitri lófarok,
és hiába öleltem ezerszer, tízezerszer,
izmaimban lüktetnek ősi tam-tamok.
Röstellem, Villon komám,
de neked megvallhatom,
hogy újrakezdeném a táncot,
ha jönne alkalom,
Gyümölcsoltó Boldogasszony zsongó ünnepén,
zeng a barackvirágos angyalkórus,
s tiltott gyümölcsre vágyom én.
Áprilisi bohókás
Szilvaszirmoktól pöttyös a táj,
almavirág ölét poszméh bogozza,
csélcsap szél a fülembe kiabál,
derékig föllibben lányon a szoknya.
Kékségbe vágyik a fekete rigó,
tetőgerincről pörölne velem,
csippen a cinke, ági manó,
körbetáncol a tarka szerelem.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2014)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
