Hegedűs Gyöngyi: pro familia
(Zsoltnak)
amikor este tízkor az öcsém telefonált,
hogy hányas a pecsétszámom,
mert az ügyeletes patikus a körúton azt mondja,
hogy túl halvány, és nem látja, és hiába mondtam meg,
nem fogadta el, mert a pecsétpárna kiszáradt, mire anyámnak
a ki tudja hányadik receptet írtam fel, mert nem csatolták
az elbocsátó széphez, és hiába, hiába leheltem a pecsétpárnára,
ha ott lettem volna magam az ablak
-nyílásban a patikussal,
elővehettem volna a pecsétem, és nem leheltem volna,
hanem beleköptem volna a pecsétpárnába,
és akkor látszott volna a szám
és a lánykori név, így meg csak nyál nélkül
üresen lenyeltem,
mikor hallottam, hogy a másik hullafáradt orvos
csak annyit mond pecsétnyomnál is halványabb hangon,
jó, akkor megveszem teljes áron,
de úgy nagyon drága,
higgye el, nem érdekes, nem… és megszakadt a vonal,
az éterben egy nem felezhető tablettával.
Illusztráció: a szerző fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
