Ivan Wernisch költeményei (1942) – Vörös István fordításai
MA, EBBEN AZ IDŐBEN
Dnes touto dobou
1.
Megy, mendegél éppenséggel a Kamziková utcán. Egyszer csak a fényképészet bejárta előtt valaki a kezébe nyom egy cédulát, vagy inkább névjegyet, amire ez van nyomtatva: MA, EBBEN AZ IDŐBEN, EZEN A HELYEN.
Hm. Ma, ebben az időben… I. W. megtorpan és körülnéz. De abban a pillanatban megint odalép hozzá valaki, kitépi a cetlit a kezéből, és azt mondja: Menj, ahová mentél, menj, ez az üzenet nem neked szól.
2.
Ez mindenkinek furcsa kell legyen – fölébredni, nem is gondolva a korunkra, ifjúként futni ki a házból, végigsietni az utcán, megpillantani a napfényben az egykori ismerősöket, visszagondolni a régi barátságra, és egyszer csak megérteni: mindez csak múlt.
3.
Lent a szabászatban
zúg a varrógép.
NYOLC VERSSÉMA JOSEF HIRŠALNAK
Osm schematických básní pro Josefa Hiršala
DARÁZS
Vosa
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
ABLAK
Okno
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
KÖRTE
Hruška
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
KERT
Zahrada
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
TÁL
Mísa
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
FA
Strom
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
ASZTAL
Stůl
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
LÉTRA
Žebřík
Ablak, az ablakban
kert, a kertben
fa, a fához
egy létra támasztva
Asztal, az asztalon
tál, a tálban
körte, a körtén
egy darázs mászik
A KORDÉ
Vozík
Mein Tractament ist Käs und Brot
Und was mir sonst Bescheret Gott;
Alles tut mir belieben.
Wenn ich nur Lebensmittel hab,
Brot, Wasser und ein Pfeif Tabak,
So lass ich mich begnügen.
(Aus dem 30jährigen Krieg)
Erőltetett menetben értünk Ressons sur Metzig,
a Lassigny faluval szemközti mélyedésekig, Plemont hegye alá
Ott teljes volt a nyugalom
Az ember el se hitte volna, hogy háború van, és az ellenségtől
500 méter választja el
Máshol mindenütt elszenesedett csonkok, véres sár,
felfordult világ
itt meg – ősz
Szerencsénk volt
Szerencsénk van
Erre jenkik jártak előttünk
Maradt utánuk kabát, lópokróc, alumínium kanál és csajka,
ezt mind föl tudtuk volna használni
100 lépésre a szakaszom erdei pozíciójától egy szikla mögött van az ambulancia
de kantinnak is szolgál
Ott üldögélnek a sebesültszállítók, távírászok és telefonosok, futárok,
egy biciklis és egy trombitás
A túloldalon nyugalom
Itt-ott kivillan az árkokból
egy-egy sisakcsúcs
Vagy csak úgy tűnik
És az – vigyázat, ott egy géppuskát álcáznak
Meg egy kicsit odébb – az alacsony kertfal mögött – egy másikat
Csupa alma és szilvafa
A templomtorony körül csókák köröznek
Egy nap, kettő, három,
aztán még egy,
a nap perzsel, a fehér köveken gyíkok futkosnak
Negyedik éjjel körbejárom az őrségeket,
egyszer csak nyikorgás és csattogás
Várjatok,
nem lőni! Ez nem történhet ilyen egyszerűen
A tőlük ide vezető úton egy öszvér
vontatta kordé tűnik föl
A torlasznál megáll
Egy német tiszthelyettes ül benne
Előrebillent fejjel, arc nélkül, a nyakában vaskereszt,
rothadásszagot áraszt, alighanem
napok óta halott
A SZIGETEN
Na ostrově
Szulák és leguánok,
szekercék és régi férfiak csontjai közt
Ezekből a férfiakból az egyik állítólag
király volt innen jó messze
Ez a szulák földje
Ez a leguánok földje
a leguánok földje ott kezdődik,
ahová a szula már kinyújtott nyakkal sem ér el a csőrével
KADÓ MESTER LEHÚZTA A JOBB LÁBÁRÓL
Mistr Kadó si zul
Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte:
Hol a cipőm?
Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány.
Hol a cipőm? ismételte Kadó mester.
Az udvaron, találgatta egy másik.
Hol a cipőm? ismételte Kadó mester.
A bal lábán!
Hol a cipőm?
A holdbéli ember hatalmában, találgatta egy következő tanítvány.
Hol a cipőm! kiáltotta Kadó mester, és tenyerével a kisasztalra csapott.
Az ön cipőjét most, mester, a Zöld szél földjének nyolc templomában tisztelik, vélte valaki.
Hol a cipőm! kiáltotta Kadó mester, és öklével a kisasztalra vágott.
Az ön csodálatos cipője benne foglaltatik Ti mester tanításaiban, mester.
Hol a cipőm! kiáltotta Kadó mester, és a botja után kapott.
És akkor egy tanítvány, alighanem az, akinek a helye a legközelebb esett a ajtóhoz, kiszaladt, behozta a cipőt, letérdelt a mester előtt, meghajolt a földig, megcsókolta a mester jobb lábát, és…
Itt a cipőm! kiáltotta el magát Kadó mester, és jót húzott a bottal a tanítvány hátára.
YÜN-MEN ÍGY SZÓLT A SZERZETESEKHEZ
Řekl Yün-men mníchům
Yün-men így szólt a szerzetesekhez: Kérdezzétek meg tőlem, milyen az igazi igazság.
És az egyik szerzetes megkérdezte: Milyen az igazi igazság?
Yün-men így felelt: Mint a bot, amibe a budiban kapaszkodtok.
Hogyhogy, mint a bot a budiban? akarta tudni az egyik szerzetes.
Na erről már inkább Arany Oroszlánt kérdezzétek, mondta Yün-men a szerzeteseknek.
A VOLHOV MENTI ERDŐK, TÉL
V zimních lesích u Volchova
Tornyuk a harckocsikhoz fagyott,
a géppuskák lőképtelenné váltak,
a robbanószerek csak sziszegni tudtak,
a puskát a kabát alatt kellett hordani,
de a tetvek, a tetvek úgy zabáltak, mint bármikor –
a szerelemre gondoltam, hogy ne gondoljak a halálra,
a halálra gondoltam, hogy ne gondoljak a szerelemre –
levelem érkezett Brüsszelből, amit még
júniusban adtak fel
ÉS YÜN-MEN ÍGY SZÓLT
A řekl Yün-men
És Yün-men így szólt: Most pedig azt kérdezzétek meg, milyen az igazi hazugság.
És egy a szerzetesek közül megkérdezte: Milyen az igazi hazugság?
Yün-men így felelt: Mint a bot, amibe a budiban kapaszkodtok.
Mért pont, mint a bot a budiban? akarta tudni az egyik szerzetes.
Na erről már inkább Arany Oroszlánt kérdezzétek, mondta Yün-men a szerzeteseknek.
AZTÁN YÜN-MEN ÍGY FOLYTATTA
Pak Yün-men pokračoval
Aztán Yün-men így folytatta: Igen, az igazság épp olyan kevéssé fontos, mint a hazugság. Inkább az a fontos, ami a kettő között van. Nem hiszitek? Akkor valaki hozza ide azt a kapaszkodót a budiról.
Amikor a botot a kezébe nyomták, így szól: Tegyük föl, hogy az egyik vége, mondjuk ez, az igazi igazság, ebben az esetben persze az ellentétes vége az igazi hazugság. És most nézzétek, a kettő között mi van! Látjátok már? A két véglet között van az, amibe bele kell kapaszkodnunk, ha nem akarunk beesni a szarba.
AZ AJTÓ FELŐL HUZAT
Zavanulo ode dveří
Az ajtó felől huzat,
a falon moccan a köpeny
Fennakad az óraketyegés,
mintha bejött volna valaki
A szerzőről:
Ivan Wernisch 1942-ben született Prágában, 2018-ban Franz Kafka-díjat kapott. Az egyik legjelentősebb kortárs cseh költő. Több mint 30 kötete jelent meg, az első 1961-ben, legutóbb 2018-ban. A husáki normalizáció időszakában publikációs tilalom alatt állt. Hangjának szemtelensége Petrivel, elmélyült különlegesség-keresése Tolnai Ottóval rokonítja. Több kötetnyi válogatást állított össze a cseh költészet rejtett értékeiből, ami viszont Weöres Sándor hasonló törekvéseire emlékeztet. Verseskönyveit több alkalommal is újra kellett nyomni.
Illusztráció: Ivan Wernisch
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
