Bánki Éva: Alany, állítmány
Minden hozzárendelés
könnyű szerkezet. Finom, kecses híd
a gyorsan robogó vagy lassan bandukoló folyó fölött.
Az alany-állítmány sem bír ki akármekkora terhet.
Millió bővítményt, sok-sok utalást, idézetet,
trópusi gyomnövény módjára kígyózó alá- és fölé-rendeléseket.
Összeroppan a teherautónyi hadizsákmánytól,
az elcsaklizott cégektől, címektől, alapítványoktól.
A sok fenyegetéstől és kurvaanyádtól. Azért van súlya
a szavaknak, mert kőből, fémből és húsból vannak —
agyonnyomják a hátakat, a szíveket, a hidakat.
Mint az öngyilkosok, akik képtelenek végezni magukkal.
Ők maguk láthatatlanok, de örök időkig nyomják a hidat, ahonnan egyszer levetették magukat. Túl sok a gyász,
a gonoszság, a cifrázás, a hazugság, a kivétel.
Pedig vannak kecsesen, egykedvűen szikár mondatok.
Mind meghalunk egyszer.
Illusztráció: A felrobbantott Lánchíd (1945)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
