Bertók László (1935-2020)
Műhelyünk, ha a földi lét elcsendesül – barátoktól búcsúzik. Rájuk “közös Napútságunkkal” emlékezünk.
Szöveget idézve vissza és fel a távozótól – meg ekként örökítjük.
Bertók Lászlótól, akivel a járvány előtt kamerás beszélgetést terveztünk a Ha mondom-rovatba, tíz évvel ezelőtt nálunk megjelent rímes haikuinak s egy tavalyi levélméltatásának közlésével búcsúzunk most.
Munkáit – módunk szerint – nem engedjük ezután se feledni. (A szerkesztőség)
“Nagyon köszönöm a Napút 2019/3., Ady-számát. Gratulálok hozzá! Sokoldalú, gazdag, s a különféle megközelítésekből, elemzésekből, véleményekből összeáll egy mai, izgalmas Ady-kép, amelyet jó lenne, ha sok-sok hívő és bíráló elolvasna… Aztán elővenné a költő verseit, hogy megbizonyosodjon, Ady él és élni fog.”
Bertók László
Háromkák a költészetről
Hogyha költészet,
a galaxisok is csak
fájó testrészek.
*
Gombot kötni rá,
eldugni a semmit az
árnyéka alá.
*
Ceruza? Papír?
Mit ér, ha a hóra a
rigó lába ír?
Illusztráció: “Háromkák” (fh. Raffaello)
Ezek is érdekelhetik!
Két költőnő, két verseskönyv, közös bemutatóest (Meghívó) →
Kettős könyvbemutató | Meghívó →
Kettős könyvbemutató | Meghívó →
