Lajtos Nóra: maszklakók
1
a sarki italdepó előtt dülöngél
egy sárga esőkabát, balról kerüli
meg a tócsákat, cigaretta-ujjaival
igazít egyet a maszkján, nem tudja,
merre kellene elindulnia újra, hogy
hazaérjen, bár nem várja otthon senki,
az otthon is csak úgy van neki, a rezsit
sem tudja fizetni, a gázt, villanyt
kikapcsolták, ezért is van, hogy néha
éjjel mellé vizel a vécécsészének –
egy hónapja hordja ugyanazt a maszkot,
szilvaszag alatt erjed a szomorúság –
2
beköszöntött ismét a torontói tél, egy-egy hókupac
tetején kilógni látszik egy gazdátlan orvosi maszk,
az ablakokon kinyíltak a jégvirágok, kelyheikben
őrzik az embert és a vírusmentes világot –
3
a kézfertőtlenítés pszichopatológiája általános
jelenség nála, rituális cselekvés, ahogyan mérgében
néha zsebre vágja bepárásodott szemüvegét, és
lépésről lépésre tölti be a teret, amit nem lát jól,
de legalább vége a karanténnak, már nem teszik
le az unokák az ajtó elé az ebédet –
4
291 177 678 a fertőzöttek száma, nincs kerekítés,
minden lélek számít, mindenki mást gondol,
másképp veszi a levegőt, ezek vagyunk mi:
térben utazó, időben megérkező mutáns maszklakók
Illusztráció: 291 177 678
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
