Vasas Tamás: Te megengeded, hogy hülyeségeket beszéljek
ma nagyon izgatott vagy, látom.
kisebb fenntartásokkal talán ráfogható
a helyzetre, hogy én is.
szaga van ennek a fickónak, de ütközésig
hiszek benne. a templomban régen azt
mondták, a jézus is így kezdte, aztán
egy vagyonért őrizték a koporsóját.
lehet ebből még valódi fájdalom.
ő volt az első, aki a tudtomra adta,
hogy kafka színeit kell látnom
egy danilo kis regény lapjait
gyorsan pörgetve.
most a világ végére hurcolták,
(mennyire álmos volt és szomorú)
mégis szabad szemmel látom,
főleg, ahogy büntetésből egy
hófehér s8-asba próbálják
betuszkolni és ellenkezik.
kim dzsong un is ezt a jelenetet figyeli,
bár neki egy régi távcső kell hozzá.
ezt azért bevallom,
nem értem.
csak ez az idegesítő dallam.
meg a telefonja rezgése.
nem tudja, hogy kell átállítani
a csengőhangját. megőrülünk.
(mert világra jött, előbújt végre,
most már ketten vagyunk, csak
az a legrosszabb, a legszörnyűbb
ebben az egészben, hogy annyira
kicsi, hogy nem tudom elmondani
neki a lényeget, a legfontosabbat,
amiről az eredeti tervek szerint
ez az egész szólt volna, hogy neki
köszönhetően újra van értelme
az életemnek, de mondom,
hagyjuk csak nyugodtan a
tudod, hogy mibe,
mert nem érti)
de legalább tudom, hogy bármeddig
elélhetek az emlékéből. tudom, hogy
már nem kell félnem ezektől
a tigrisektől, pumáktól,
jaguároktól.
nem uzsonnaként kerülgetnek,
csak aludni szeretnének a közelemben.
én tudtam. tudtam, hogy érdemes
hitelt adnom ennek a pacáknak.
soha nem hazudott, a távozása
is kifényezett igazságként
maradt közöttünk,
szép csetresz
lett belőle.
nagyapám szerint van értelme.
ahogy szerintem nagyapámnak
is van értelme, hűs szívvel,
biliárdasztallal, magyar
kártyák dobozaival.
Illusztráció: F. Kafka
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
