Vörös Viktória: A Halászkirály vára
Nagy László emlékére
Felsőiszkáz még és már messze
csavart törzsű körtefa
öleli az udvart s az érkezőt
Mennyi út diribdarabja saruján!
Kaput nyitni nincs kéz
csak nyikorog
az est hozta szélben
a rozsdásodó zsanér
Gyógyír a látása is
világló ablaknak
kérdések pattognak
a kályhaszemek vörösén
Válasz a kérdés maga
hogy ‘jól’ és ‘teljességben’
hisz megtanított az ösvény
nem tékozolni el
szavakat
szórni kavicsot
Kelyhet tölteni
az új indulásra
Mindig
fákkal barátkozz!
mohos mellényük
eligazít
a rengetegben
S ha kérdés nincs
válaszod legyen
csillagövezte homlokod
ezüstfürtű hajad
Emeld a patkót
égszegélye Tejútig!
(A Parszifál-triptichon előző két versét ld.:
I. →http://www.naputonline.hu/2021/12/11/voros-viktoria-parszifalt-mar-megirtak/
II. →http://www.naputonline.hu/2022/01/10/voros-viktoria-herzeloyde-ruhat-bont-es-varr/ )
Illusztráció: “Corbenic” (H. Hendrich Parszifál-festményével)
Ezek is érdekelhetik!
Baán Tibor: A MŰVÉSZ ÉS A MÚZSA →
Barna Júlia: a létet is mintha messziről nézné (versek) →
Konczek József: Lábujjhegyen, A tokaji combos, Ági akkor ott (versek) →
