Hegedűs Gyöngyi: Tél közepén, Balázs-napon
aludj el szépen, kis Balázs
(Halmai Tamásnak)
a hidakat számoltam, ahogy legvalószínűbb
állapotukban is ott remeg az áthidalhatatlan,
ez a határ, amit védeni sem kell, a jól alvók,
és a rosszul alvók között nincs megértés,
megtérés pedig csak a halálba, annak ki ál
matlanul fordul az éjszakába, jaj, már mióta
nem láttam a fádat, a szinapszisokba lerakódó
űrszeméttől, pedig megállt ágain a hó,
centi vastagon, a legvalószínűtlenebb
dolgok is valószínűségekből adódnak össze,
csak mióta meghaltál, érzem, gyászol engem a l
áthatatlan világ, téged is gyászolt, míg itt voltál,
mikor a látható engem siratni kezd, mert ringatni
nem tud már, találkozunk, ha végtelen nincs is
már, mi szavaiddal kontaminál, a legvalószínűtlenebb
dolog is valószínűségekből adódik össze, alakzatokon
kívül akaratába rendez, istent ott találom,
hol semmi keresnivalóm nincsen, a közvágóhíd
befagyott pocsolyáján kitért karral elvágódva, milyen
rendbe lépek, az apszisokat kinek az átaludt éjszakája takarította
űr tisztaságúra, mint por kiszippantva levegők, fények,
milyen szereztetés, milyen szerzet, akaratomon kívül
alakzatba rendez, egyetlen rend ruhát ad, a testet,
álomba blamázsolja a közbenjáró szentet a kisemmizett,
fekszem, panaszként remélve, nem emel fel már senki sem,
akkor kell abbahagyni, mikor folytatnám eleinket.
közvágóhíd43. (H. Gy.)
Illusztráció: Hegedűs Gyöngyi fotójával
Ezek is érdekelhetik!
Baán Tibor: A MŰVÉSZ ÉS A MÚZSA →
Barna Júlia: a létet is mintha messziről nézné (versek) →
Konczek József: Lábujjhegyen, A tokaji combos, Ági akkor ott (versek) →
