Halmai Tamás: A jaltai boldogságillat
*
Néhány szó Erdélyi Z. János Kinek a bőre? c. kötetéről
Erdélyi Z. János másodszor adja közre „villanásait”, s mint a Halhatatlan villanások – halhatatlan rejtőzködők, a Kinek a bőre? is egy elemi ötlet köré épít föl apokrif antológiát. Ismert művek mellékszereplőit lépteti színre (köztük állatokat, sőt tárgyat is), s ajándékozza meg őket saját nézőponttal, saját sorssal és történettel.
Ezek a novellányi metanarrációk jutalomjátékos alkalmat teremtenek arra, hogy korszakok, stílusok, esztétikai minőségek keljenek új életre a szerző tollán (aki fordítóként szerzett nyelvi és műveltségi tapasztalatait is bőséggel hasznosíthatja itt). Az írásokat motivikus-tematikus átkötések szervezik kötetté; ez magyarázhatja, hogy nem jövünk zavarba, ha egyik pillanatban a bibliai Bálám történetét szövi újra a parafrázisos képzelet, a következőben pedig – a „jaltai boldogságillat” mibenlétéért – Csehov kisepikájáig kell visszaeszmélkednünk.
A kiadvány különös erénye (túl a nyelvi rétegek magabiztos mozgatásán, az erotikum ízléssel színre vitt alakzatain vagy a szentenciás rátalálásokon – pl.: „a menny kékebb az égnél”), hogy a verses klasszikusokat is magabiztos retorikával idézi meg ez az elmozdított optika: Petőfi parodisztikusan iramló daktilusai, Arany magyaros felező tizenkettesei, Madách és Shakespeare rímtelen drámai jambusai egyaránt míves verstant formáznak.
A kötetszervező alkotói elv nem ismeretlen az olvasó előtt, hadd hivatkozzam csak Tom Stoppard Hamlet-átiratára (Rosencrantz és Guildenstern halott) s annak filmes adaptációjára (Gary Oldmannel, Tim Rothtal). Erdélyi Z. János munkája talán az érzékenység és a játékosság egyensúlyában mutatkozik eredetinek – és maradandónak. Legfőbb érdemei között pedig joggal tarthatjuk számon vélelmezhető kulturális hatását, avagy pedagógiai célzatát: olyan szövegek sorakoznak a Kinek a bőre? lapjain, melyek nemcsak hogy kedvet teremtenek az eredeti művek olvasásához vagy újraolvasásához, de értelmezői mintát is nyújtanak: lám, így is közelíthetünk irodalmi alkotásokhoz; befogadói lehetőségeinket társalkotói gondolatjátékokkal is bővíthetjük…
Illusztráció: Könyvméltató
Ezek is érdekelhetik!
Ábrahám Júlia: Öt nap varázslat, azaz MOST FESZT Tatabányán →
Vasi Szabó János: A csodák konvergálnak Cinnabarban →
Szaló Péter: Átmozduló léthatárok* →
