Jónás Péter: Tüdűdüdű (két vers)
*
Nem vettem észre
Cseresznye, levél, átlátszó erek.
Fán voltam fényes burokban gyerek.
Egy hatalmas hómező feléig érve
hóember lettem. Nem vettem észre.
Tüdűdüdű
Egy kisgyerek. Napfényszemű.
Álmodozós. Angyalszerű.
Meggylé csorog. Levélsátor.
Látszik a menny a létráról.
Tücsöktenger. Ellep a fű.
Alkonyodik. Mélyhegedű.
Indián nyár. Zenél a táj.
Eltévedtem. Nagymama vár.
Eltévedtem. Tüdűdüdű.
Nincs baj, nincs vágy. Oly egyszerű.
Napfény csorog a szívemen.
Tüdűdüdű. Eltévedtem.
Mezítlábas végtelenség.
Nincsen önkép. Csak jelenlét.
Nincs vágy, nincs múlt. Csak most és itt.
Nagymama vár. A meggy érik.
A kisgyerek már nem vagyok.
Mezítlábas, vak holnapok.
Hol csorog most a fény bennem?
Nincs baj, nincs vágy. Eltévedtem.
Eltévedtem. Tüdűdüdű.
Nincs baj, nincs vágy. Oly egyszerű.
Napfény csorog a szívemen.
Tüdűdüdű. Eltévedtem.
Illusztráció: Αγόρι με κεράσια (Νικόλαος Γύζης)
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
