„Egy kicsi szó hullott elém: karácsony”* (2. rész)
*Nemes Nagy Ágnes
– Egyedi gondolatok a szeretetről és a karácsonyról –
(Összeállította: Berecz Ágnes Gabriella, 2022.)
Borsos Miklós munkája
Zalán Tibor
Szelíd karácsonyi ének ’86
(Csöndesen – boldogtalanul)
Majd hó szakad és fázik a Gyermek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
és vérrel telnek a hallgatag vermek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
s szállnak fölöttünk kék-piros lelkek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
angyalok jönnek és énekelnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Hűlő agyunkra rontások esnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
lábnyomainkra vérebek lesnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
életeinken nemlétet vesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
jogunk törvényünk semmivé lesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Elkínzott szemünkben könnyünk reszket
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
sorsunkra vörös pecsétet tesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
szobraink szívünkben megrepednek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
idegen szókkal le is tepernek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Angyalok szállnak és énekelnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
holdig emeld fel velünk a kertet
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
arcunkra kezét tegye a Gyermek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
nyugodjanak meg végre a lelkek
– adj nekünk békét és kegyelmet!
Pilinszky János
Az első karácsony óta (részlet)
Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló.
És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten Báránya, a mi Jézusunk, hogy a világ kegyetlen rendjét megváltsa. A „vérző gúlán” mit se módosítva, gyökeresen megfordította annak jelentését. Nem tagadta, hogy „fölfaljuk egymást”. Azt mondta inkább, hogy mindannyian étel és táplálék vagyunk. Már itt, a világban, e „vérző gúlán” belül a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mindannyiunknak példát mutatva.
Az első Karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta mindenek prédája helyett mindenek ételévé, táplálékává lettünk, s tudjuk, hogy a természet rettenetes törvénye mögött valójában a szeretet örökös áldozása a végső realitás.
Bella István
Fényhedt karácsony
Karácsony, fényhedt karácsony.
Jobb lenne lenni máshol.
Ott ahol közel és távol,
Édesanyám, szíved a jászol.
Nem kell még semmit akarnom,
csak kettőnk dobaját hallnom,
magadhoz még úgy szorítasz,
ahogy a fényét a csillag.
Szájam is néma. Pirinkó,
dacoló oá-tilinkó.
Hallgat. Ha rákezdi: sírt ás.
Megszületik, meg, a sírás.
De most még csak Te. És én, én.
Ég árad a számban. És fény. Fény.
És mosolyogsz. Jövős eleimben
szövi rám szád kicsi ingem.
Karácsony, fényhedt karácsony.
Jobb lenne lenni máshol.
Édesanyám, szíved a jászol.
Édesanyám, szíved a jászol.
Németh István Péter
Borsos Miklós karácsonyi grafikájára
Fénysugarakkal fölhúrozott hárfa
az angyal óvó szárnya.
Domború föld s homorú mennybolt
közt sosem-hallott dallam pendült
mikor Mária ringatta ott
álomba Fiát, ahogy
tó tükre mezítlen csillagot.
Fodor Ákos
Interjúrészlet 1995.
Zavartan és szánakozva nézem az elgépiesedett és elüzletiesedett karácsonyi szokások áldozatait – akik egyszersmind tettestársak is abban, hogy a kultusz kampánnyá züllik, évről évre. Az ötletszegényen, pénzszűkében és elgyötörten kapkodó-görcsölő embereket, akik, mire odaroskadnak az ünnep helyszínére: már összemaszatolták, elkótyavetyélték, megbántották az ünnep lényegét önmagukban és maguk körül. Kár.
Jézus az élet minden áldott napján megszülethet bennünk, ha igazán szeretnénk, ha készülünk rá, ha fogadjuk: belső csönddel, tárgyatlan várakozással, békességre törekedve. – Még karácsonykor is.
Nagy Gáspár
Hótalan a hegyek inge
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén –
rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge –
el kell érnünk Betlehembe!
Nemes Nagy Ágnes
Karácsony
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.
Csukás István
Karácsonyi vers mindenkinek
Szívünk legyen most a jászol,
ott ringassuk a Gyermeket,
a téli nap hóban gázol,
el ne veszejtse a hideg.
Szép hitedet ne veszítsd el,
nem élhetünk üres szívvel!
A téli nap Isten-óra,
lóg az ég mellényzsebéből,
te vagy lent a mutatója,
mígnem fáradt tested eldől.
Szép hitedet ne veszítsd el,
nem élhetünk üres szívvel!
Ki számlálja az időnket,
világűrnyi léghuzatban,
a semmiben egy kis zöldet,
fényt csillagpor sivatagban?
Szép hitedet ne veszítsd el,
nem élhetünk üres szívvel!
A halottak csonthálója
fogja össze a göröngyöt,
hogy a horda szét ne hordja
mit utóduk megöröklött.
Szép hitedet ne veszítsd el,
nem élhetünk üres szívvel!
Kint is bent is nagy vacogás,
ringassuk hát a Gyermeket,
nem válthat meg már semmi más,
csak a jóság, a szeretet.
Szép hitedet ne veszítsd el,
nem élhetünk üres szívvel!
Tartalom (2. rész)
Zalán Tibor: Szelíd karácsonyi ének ’86
Pilinszky János: Az első karácsony óta (részlet)
Bella István: Fényhedt karácsony
Németh István Péter: Borsos Miklós karácsonyi grafikájára
Fodor Ákos: Interjúrészlet 1995.
Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge
Nemes Nagy Ágnes: Karácsony
Csukás István: Karácsonyi vers mindenkinek
Illusztráció: “kicsi szó”
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: ÍZE VOLT SZÁJÁN A MESÉNEK” (vázlat Simon István költői tájszótárához)* →
Lajtos Nóra: Kellene a szíved iránytűnknek →
Széles Klára kilencven éves! →
