Bokor Levente: Kaparom a falat
MAGYAROK
Szenátorokként bölcsek a szavak
– nem tagadhatja senki –
——százezer évesek.
Hagyják, játszadozzunk velük:
vének szakállával kisgyerek.
Nem korholnak a szavak senkit
mikor kölyök-kény vonszolja őket
——-szobáról-szobára
——-eminnen oda
——-és onnan emide.
A szavak csak néznek le ránk
– mi nem látunk belőlük semmit –
egy templomhajóban oszloposodnak
—-néma óriások gyanánt.
S a katedrális, hol tántorgunk se
a visszhangot is elhallgatja
nyel, nyel olthatatlanul.
– A mindentudás kváderei
elfogadnak vagy megvetnek?
——Meghallgat
vagy nyel csak az Úr?
Budapest, 2005. január 25.
ERÓZIA
Az tartotta őket össze: a besúgás
mert mind magyar volt
afféle ítélkező fajta
feljelentő bíró és fegyőr
kik Isten előtt szemlesütve jártak
nem látva soha őt.
De kedvét keresték
mint ki háttal áll a céltáblának
hónaljból lőve visszafelé
majd menekül ahogy állt:
————előre!
Célja pedig – hogy meglegyen –
————üldözőbe veszi.
Ó
addig volt egy-nép
míg mindjük a másikra gondolt
mert féltékenysége volt az Úr!
Szeretettel szenvedték egymást
feljelentés –dráma –esszé
van írva belőlük.
Hűen maradók
annak kik voltak
a most szökött rabok:
„őrségváltás! hahó! szerepcsere!”
Most én rázom rácsom ki majom vagyok
———–a rendező.
2006. 02. 10
HAZÁM
Minden szó rossz, amit ejtek,
nincsen tárgy, mit el ne ejtsek.
2006. 02. 19.
MITÉVŐ NAGY ISTEN
(sirató)
Mitévő nagy Isten
tolom a napom
kötéllel tolom
belém beledzővel.
Elém került napom
utamat állja.
Úton álló nappal
hess el innen hess!
Ne gubbaszkodj elém
mert ha eltervellek
megkeserülöd.
Hessél innen napom
hess míg szépen kérlek!
Szépen kérve sírok
kerülj ide mögém.
Kerülj elő mögém
légy a fedezékem
kedvem megrontója
ne férhessen mögém.
Mitévő nagy Isten
ne adj ilyen napot
mert ez elém fekszik
tűt teremtsél inkább
adj kezembe cérnát!
Tűtévő nagy Isten
dolgass sebbel-lobbal
parancsold a napom
kedvem javítóra.
2006.
A TŰZ ÁPRILISA[1]
Pánikos magyar horda
kardot-pajzsot elejtve
csörtetett délibáb után.
Gerinctörötten is
de tápászkodik a megtaposott.
Nem döngölt földbe ellenség
csak aki testvér aki jóbarát;
nem más csavarta ki kezemből
mint a jó szomszéd a tudást.
Elhitető, önhitt népség
—ahová tartozom
– elemésztett az önemésztés.
Sohasem volt ifjúságom
hamis hangon gőgicséltem
s leköpdös most a koravénség.
Vagy azt se.
Lefelé ég a tűz
csillagom bélpokla felé.
Mint habos vizet kutyaság ráz.
Ráz ———ráz ———-ráz:
—egy megrázkódtatás.
2008. 04. 10.
VISSZAESŐ
(„A józan ész” halálára)
Nézem magam mint a hangyát
aki fölmászik íróasztalom tetejére
hol ujjamhoz vonzom rá a mutatóra
majd konyhába futva kredencre koppintom
—–és röhögök
hisz’ nem ide másztam ahová sirültem.
Azt sem tudom hol kezdjem megint
mert nincs eleje bárhova jutottam.
2008.
2011. Magyarország először látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait.
Kedvezőtlen előjel, hogy hazánk bemutatásául a brüsszeli parlament előcsarnokába kerül egy 200 négyzetméteres padlószőnyeg is. Ebbe szőve jelennek meg az ország politikai és kulturális múltjának szent ereklyéi: a történelmi Magyarország térképe, ikonikus tárgyak, királyi portrék. Megtaposásuk blaszfémia. Mi fog következni ebből?
MAGYAR VERSHELYZET
Te is csak hordalék vagy
nem az Aranyszabály
—aki ellépdel
a hordalék szőnyegén.
Szokjál végre hozzá
a megsemmisüléshez
—–ami
a nem-tenyérrel
—–hanem
a talppal-érintést jelenti.
A rosszféleség szaga
úgy terjeng köröttem
hogy még felező idejét sem tudom
—keletkezve épp.
2011.
[1] Ady A tűz márciusá-nak parafrázisa.
Ld. még ⇒
http://www.naputonline.hu/2017/07/03/suhai-pal-aranylazalom-avagy-a-kolteszet-helye-napjainkban-levelfa-13/
http://www.naputonline.hu/2022/11/10/bokor-levente-urhajoroncsok-adossagok-kutatasa-versek-es-kommentarok/
http://www.naputonline.hu/2022/08/26/bokor-levente-urhajonaplo-versek/
Illusztráció: Aranylázálom-kötet
Ezek is érdekelhetik!
Aknay Tibor verse: Legközelebb →
B. Mihály Csilla: Átkarollak újra (versek) →
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
