Hegedűs Gyöngyi: orvosarc járvány után, a kiégésről (két vers)
•
orvosarc járvány után
végre arcát a szembejövők is szabadon hagyják, hát erre
kellett mindaz, amin átment, épp kitelik belőle egy föld
rajzilag megmagyarázhatatlan olajfaliget, a szomorúság
álmát aludni a legbizalmasabb együttlét három éve után,
a hajtövekben elakadt őssejtek, érezte, ahogy a
telomerek rövidülnek, inkább méltósággal meghalni, mint
mások csendjében élni, láthatatlanra alaktalanodott,
már csak az látja, kinek ehhez napjaiból egy sem
kellett: nézése a világ kezdete, látása annak vége
heidelbergi önarckép (H. Gy.)
a kiégésről
(Halmai Tamásnak)
a kiégésnek a tűz az alanya, mondod, az alany a tűz a kiégéshez, mormolom, tudom, nem magamból kikelve, hanem magamba szállva kiáltom, hát mi vagyok én, teréz anya, hozzám tartozik egész kalkutta, azt a terézt hívom, aki a kiégettek védőszentje, álmomban már hátulról is nyitnak folyosót, de nem, hogy kimeneküljek, hanem, hogy onnan is elözönölhessenek, és mint anyám a hajnali elesésben, nem tudja, nincs ereje, hogy felálljon, én meg már nem hallom meg, ahogy nevemen szólít, a mellettem alvó előbb hallja meg, mint én ébren, álmomban anyám úgy lép a szakadékba, mint a gyerek, aki még nem tanulta meg a mélységet, a mellettem alvó ugrik utána, egy teljes eon-másodpercig azt hiszem meghaltak, de felhozza anyám, álomban a szabadesésben utol lehet érni a másikat, a szeretet nem vigasz, hanem világosság, mondja Weil, aki után a szavaknak nem alárendelő a sorrendje, minden szó lehet cselekvés, történés, létezés, egy fa felhőárnya, és rendben, legyen, ha nincs kiégés, csak kiégettetés, azt a terézt hívom, ki hagyta ne csak fölülről égettessék ki, mégis, nyíljanak felfelé is folyosók, legyen egy eon-másod/percig az angyal a tűz/ a kiégéshez.
angyal (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző felvételeivel
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
Benyó Tamás: Jelenkor →
