Baán Tibor: DNS
•
A DNS örökítőanyagában
a régiúj korok alkonyata ég
Maják Inkák Harcok Kudarcok
és Európa ahogy vitorlát bont
Ez az utazás folytatódik
A háborúk eszelős démona
ölt testet újra napjainkban
Mindig előlép belőlünk
a rejtegetett Káin és az árva
Ábel halálában minden
háborúban elesett lélek
sivalkodik ultrahangon
körös-körül a horizonton
mert késik a béke…
Minden dalnak egy a vége!
Háborús haszon szorozva osztva
jövendőnket felszámolja –
Csak a sírok emésztenek
megkoszorúzva gyűlölködnek
Bosszút esküsznek a holtak
majd előjönnek holnap
és az élők a holtak elől
menekülnek iszonyodva
ama földalatti bunkerekbe
vissza az édes Földanyába
kinek méhében csak gyász van
Velőtrázó népirtások gyásza
Napfogyatkozása a Kegyelemnek
mikor az ítélet csöndje
beköltözik a molekulák közötti térbe
És akkor az Úr mindenek felett
tornyos felhői közt úszva
belenéz a megtörtént káoszba
És belenéz újra meg újra
Egyszer volt hol nem volt
madarak raktak ingatag fészket
miközben Ádám és Éva
idillt álmodott Gyönyörűszépet
Illusztráció: DNS
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: A tisztaság fűziszfüzére, avagy egy mondat termodinamikája (képletvers) →
Halmosi Sándor: AZ ÉNEKLŐMESTERNEK ZSOLTÁRA (versek)* →
Benkő Ildikó: kapcsolat (versek) →
