Fucskó Miklós: Fabula rázza (gyerekversek) 2. rész*
•
Plüsspuha éjben
Plüssfejem alatt egy plüssüstök,
plüssmacim brummant és plüss-ásít,
plüssszarvas agancsán csillagköd,
álmában smaragdgyöngy plüsspázsit.
Plüsscica, plüssblöki, plüsselefánt,
alszik a polcon a plüsstraktor,
velem álmodnak plüsskaticát,
plüssvekker nem kelt fel fél hatkor.
Plüsstüskét mereszt a plüsskaktusz,
plüsskarmot élez a plüsscicegér,
plüssórámon már plüss-hathúsz,
hajnalt repeszt a plüssdenevér.
Plüsságyban plüssanya, s plüss vagyok én,
plüsslepke röpköd a lámpa körül,
a plüssovi zárva, így alhatok én,
s plüss kicsi lelkem most ennek örül.
Különös fecskepár
Párkányomon locska fecske
csicseg-csacsog élesen.
Úgy kéreget, s máris menne,
párja várja éhesen.
Pléhdobozban szúnyog, lárva,
szárított légy, hangyacomb…
mind finomság, s csőrbe zárva
egyiket se hagyja ott.
Szárnyatörött párja végre
ehet éppen eleget,
elviharzik, s farka vége
felvilláz egy felleget.
Egy sünegér emlékére
Volt egyszer egy sünegér,
úgy hívtam, hogy Edömér.
Nem evett ám sajtot, kolbászt,
csak biteket hajszolt folyvást.
Hol máshol? Egy egérpadon.
Farka lógott laptopomon,
s amikor e verset kezdtem,
szorongattam tenyeremben.
Most tapizom a „tócspadot”,
mert az imént itt hagyott
Edömérem, kimúlt csúnyán.
Öreg macskám – elbutulván –
észre bizony már nem vette:
nem egér a teremtette.
Lesöpörte, széttört nagyon,
így e verset abbahagyom.
Vers egy írásfüzetbe
Volt egyszer egy szende medve
sőt nem is volt, itt van, itt,
itt durmol a füzetembe,
most rajzoltam, az imint.
Lekopott a cerkám vége,
no, de kész már a maci,
Mondjátok meg, most mi végre
morogna rám valaki!?
Persze, persze, tudom ám,
ez nem írástudomány,
s az én írásfüzetembe
egy állatkert költözött be.
Mert a medve tőszomszédja,
Zsiráf Zsiga langaléta,
és a másik oldalon,
kandikál egy zöld majom.
A legalsó vonalon,
billeg egy kék papagáj,
csiga csúszik a hajtáson,
nyomában a csiganyál.
Nem rajzfüzet, íme, mégsem
ez a vers is itt van, itt,
s nagy betűkkel idevésem
az állatok neveit.
Világétterem
A majom majszol,
a pocok tömi a pocit,
a ló nyerítve abrakol,
a lajhár lakmározik.
Falatozik a fóka,
a csóka csipeget,
habzsol a ravasz róka,
s papizik a kisgyerek.
A farkas, az ordas beste
degeszre tömi a hasát.
Nassol a nagypapi este,
nem eddegél nagymamát.
Zabbant a zebra friss füvet,
nyuszi nyammog répaszárt,
a zsiráf elfogyaszt ágat és rügyet,
a tehén lelegel hetedhét határt.
Apa siet, csak bekap még valamit,
anya meg épp csak eszeget,
de én falom fel a legtöbb csokit,
lenyelem, mint zöld gyík a legyet.
*A gyerekversek első részét ld.: ⇒http://www.naputonline.hu/2023/08/28/fucsko-miklos-fabula-razza-gyerekversek/
Illusztráció: Edömér
Ezek is érdekelhetik!
Batári Gábor: A XXI. század költőinek →
Horváth Ferenc: Hexameterek sakkozók és sakkbarát művészek neveiből* →
Erdélyi Z. János: CSEHIÁDÁK →
