Török Ági: Titánok tüze (versek)
•
Kifeszített
gyerekként kergettem az
időt, ma tujához lán-
colom bokáját
(csönd dörömböl)
életem elhamvad
ezüstcsillagokkal…
ki kíváncsi kifeszí-
tett magány-csontvázra?
ki szorítja ki ke-
zem hidegségét
barlang cseppkövére…
Eső nem esett
hetedhét határon
(nem is pöttymörgött)
csak könnyem szivá-
rog, nyeldesi
Mariana-árok.
*
Könny nélkül
sírás-ösztön fojtogat fe-
kete fullánk… fölkoncolt
fekete förgeteg facsar
irdatlan vihar irdal
lelkem vacogó
hártya-jegec-alamizsna
sírás-ösztön fetreng tor-
komban vihar villáma
roppan polip rettenetes
karja megöl
lelkem haldokló
hártya-jegec-alamizsna
*
Tél szívemen
már fel se tűnik
hogy hullajtja
szirmait az ősz
napsugarak tördelt
réseibe… morzso-
lódik kesernyés
hamv-homokba
hajporos holt virág
nyikkan bokor tövén
tél csak apró halál
hágcsón mászik (még
hányszor?) és szíven üt…
harácsolt kincset ízlel
s tékozol míg hüppög
holdhomály a nescafé-
ban oldódó éjszakán
*
Titánok tüze
öreg erdő… csönd-törzs-csavar
odvas fa vénségébe mar
guggoló selyem-napsütés
nemkikelő őszi vetés
örökalvó csírát fedi
boszorkány-vigyor elemi
rész… múlás-rágcsáló foglya
és pördül szélvész-rokolya
mérgező métely mannája
villámokat osztó rája…
írisz tavába fény omol
félhomály mászik karomon
zuzmó még fürdik… titánok
tüze sercen vén lombozat
között az égbolt peremén
*
*
Illusztráció: Germaneart-print
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
