Efraim Israel: Megfejtendő találós kérdés (E. Dickinson: So much of Heaven has gone from Earth…)

So much of Heaven has gone from Earth…

So much of Heaven has gone from Earth
That there must be a Heaven
If only to enclose the Saints
To Affidavit given.

The Missionary to the Mole
Must prove there is a Sky
Location doubtless he would plead
But what excuse have I?

Too much of Proof affronts Belief
The Turtle will not try
Unless you leave him — then return
And he has hauled away.

A Földről felment annyi Menny,
Hogy lenni kell a Mennynek
Már azért is hogy bevegyék
Esküdt helyüket a Szentek.

Kell hogy a Misszionárius
A Vakondot győzze meg
Csak az majd megkérdezi: Hol?
Nekem ürügyem lehet?

Bizonygatni Hit-ellenes
A Teknőc sose fog
Csak hogyha otthagyod — s ha jössz
Ő majd eloldalog.

(Fordította: Efraim Israel)

Mint annyi más Emily Dickinson-vers, ez is rejtély, megfejtendő találós kérdés. Az, amit „bekódol”, amit ki kell hámoznia belőle az olvasónak, az filozofikus gondolatnak aligha túl komplikált gondolat, mivel a költészet, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem filozófia és nem fejtágítás, de jó esetben nem is túl sztereotip gondolat. A költészetnek, helyesebben a költészet egyik fajtájának lényege éppen ez: Az, hogy amit mond, az nem lényegtelen ugyan, de a lényeg mégsem az, hogy mit mond, mit fejtágít: a lényeg az, hogy a lényegnek látszó kijelentését, azt a híres állítólagos „mondanivalót”, hogyan kódolja be. A költők túlnyomó többsége – akár jól, akár gyatrán – úgy kódolja be, hogy az 70-80-90 százalékban könnyen „megfejthető” azaz megérthető legyen. Emily Dickinson úgy kódolja be, hogy csak úgy 30-40 százalékban legyen megérthető; gyakran jobban, de gyakran még annyira sem.

Saját ismereteim és saját elképzeléseim vagy fixa ideáim alapján én a fenti verset a következőképpen értelmezem (minden bizonnyal értelmezhető máshogyan is; éppen ez egyik legnagyobb érdemük E. D. verseinek):

Tehát: „Annyit dumáltak már össze a Mennyről, annyi Mennyről szóló duma hagyta már el ezt a mi földünket, hogy okvetlenül kell, hogy legyen egy Mennyország (= ez a sok duma már okvetlenül létrehozott egy egész Mennyországravalót), már csak azért is, hogy legyen hová elszállásolnunk a Szenteket, akik mintegy „eskü alatt” biztosítottak minket afelől, hogy igenis VAN Mennyország.” (Affidavit, bürokratikus, száraz jogi szakkifejezés = hivatalos eskü alatt tett nyilatkozat.)

A jólértesült (?) misszionáriusnak be kell bizonyítania a vakondok (= a magunkfaja szegény vaksi, filozófiához mit sem értő földi halandók) számára, hogy igenis van Ég, van Mennyország. Ő (ki? a vakondok???) kétségtelenül meg fogja kérdezni, hogy [jó vicc, ugyan] hol [a fenébe] van az a híres-nevezetes Mennyország?! He?

„De milyen mentségem (kifogásom) van énnekem?”

Ezt az utóbbit sajnos egyáltalán nem értem, pedig nyilván épp ez a legfontosabb itt.

Mi a jó fenét jelenthet? Miféle mentségről vagy kifogásról lehet itt szó?

Mondjuk, hogy azt kell kitalálnia az olvasónak (mert a vers nem mondja meg), hogy a Misszionárius azt válaszolná az óvatos és nem eléggé hiszékeny, földhözragadt vakondok szkeptikus kérdésére, hogy: „Hja, hogy hol van a Mennyország, azt nekünk nem kötötték az orrunkra, azt mi nem tudhatjuk.” De én (Emily Dickinson??) ezt nem válaszolhatom.

Ki a csudának nem válaszolhatja, és miért nem?

Valakinek, akinek ez a vers íródott. Nem biztos, hogy ez a Valaki az Akárki, az Utókor. Lehet, hogy ez a valaki Emily Dickinson konkrét hús-vér valakije, akivel ilyesmiről beszélgettek volt. E. D. gyakran a rejtélyesnél is rejtélyesebb verseinek meg-megfejtegetése során ezt figyelembe kell vennünk, minthogy verseit 1862 óta nem publikálásra, hanem barátainak vagy az íróasztalfiókjának szánta.

Talán ezt mondja: Ő, Emily Dickinson, aki nem szereti a sztereotip válaszokat, nem bújhat ki a válaszadás alól olyan sztereotip papi mellébeszélésekkel, hogyaszongya „Az ilyesmit nem kötötték az orrunkra, hinni kell, punktum!”

Utolsó versszak: „A Hit éppen attól hit, hogy bizonyítások nélkül is hisszük. A teknősbéka, ez a jó kemény pajzsokkal alulról-felülről jól bebiztosított földi teremtmény nem is bizonyítgat semmit, fütyül ő a mi emberi bizonyítékainkra: az ő számára a Mennyország itt lent van, a földön, a bizonyítéka, biztonsága pedig az acélkemény teknője, pajzsa” (?).

De csak akkor, ha otthagyod a teknősbékát. Hát ez meg mit jelent? Te jó ég! Fogalmam sincs róla, hogy mit jelent, de Schrödinger macskája jut eszembe róla: Mindaddig, amíg ki nem nyitod a dobozt, amiben a macska van, nem tudható, hogy él-e a cicád vagy hal-e. Ha kinyitod a dobozt, kiderülhet, hogy meghalt, tehát te ölted meg… Hasonlóképpen, a teknősbéka sem bizonyítja a Mennyország létét akkor, amikor nem látod. És ha látod? Akkor bizonyíthatná, de akkor sem nem bizonyítja: fütyül rád és megy a dolgára, magadra hagy…

Ebben az a nagyszerű, hogy ezt nem valami fafejű bigott materialista mondja, mint az a régi munkásmozgalmi szaki, aki a budapesti Kútvölgyi úti pártkórházban hajdan az éjjeliszekrényt verve öklével így oktatott ki engem: „Idefigyeljen, maga, maga…! Én nem értek a filozófiához! De azt tudom, hogy CSAAAK ANYAG VANNN!”, hanem olyan ember, aki hinni szeretne, aki hinni akar, akinek ez nem vagy csak alig sikerül, de akinek számára semmi sem fontosabb, mint a HIT.

Illusztráció: feldolg. K. P. Bryullov-grafika