Szentmártoni Szabó Géza 75 éves!

Gratulálunk műhelyünk régi szerzőjének, munkánk megbecsülőjének, Napút-díjasnak, a folyóiratunk nevét historikusan megmagyarázó nagyműveltségű tudósnak – az utóbbi két jeles érdemet linkekkel elevenítjük honlapunkról.

Az egészség mellé alkotóerőt s derűt kíván a szerkesztőség – szülessenek új irodalmi felfedezések: várjuk őket!

⇒Muzsikáló Fotóalbum (17.)

⇒Szentmártoni Szabó Géza: Naputazás négyes fogaton

Csörsz Rumen István

A naptárnokmester

Szentmártoni Szabó Géza köszöntése

Szentmártoni Szabó Géza hetvenöt éves, épp a zene világnapján. Annak a nemzedéknek a tagja, akik már a háború után születtek, és máig meghatározók a hivatásukban. Sokakat személyesen ismerhetek közülük, tanulhattam tőlük, de legalább a lemezeiken, könyveiken keresztül meghatározók voltak számomra. Az énekelt vers apostolai közül éppúgy 1950-ben született Kobzos Kiss Tamás, Gryllus Dániel, Dabasi Péter, de Dévai Nagy Kamilla és Tolcsvay László is, a szomszédos években pedig Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, Ferencz Éva, Huzella Péter és Dinnyés József. (Géza sokkal pontosabban tudja mindezt, akárcsak a világ összes évfordulóját.) Az irodalomtudományban szintén erős ez a generáció, Géza nemzedéktársa például Balázs Mihály, Horváth Iván, Jankovics József, Kőszeghy Péter, Petrőczi Éva – egymást ismerő, eszmecserékben edződött, széles látókörű emberek. Példaképek és örök vitapartnerek, egy dinamikus, soha nem csüggedő társaság. Gondolataik és módszertani újításaik ma is hatnak.

Géza mester szépen beleillik az örökifjú nemzedékbe. Hatalmas tudása, enciklopédikus világképe mellett a kíváncsiság és az ötletek zápora jellemzi. Ezt sokan irigyelhetik, eltanulni mégsem lehet, viszont törekedhetünk arra, hogy ilyenek legyünk. Odafigyelni arra, hogy az irodalom, a zene, a képzőművészet vagy a Múzsák bármely ajándéka naponta örömet okozzon. És mindent megtenni azért, hogy a kutatás józansága vagy az egzisztenciális gondjaink ne tegyék fásulttá a szívünket, mert az elszakítaná a szálakat a művészet saját világától. Akkor pedig mire való az egész?… Az ünnepelt szerencsére tudja, hogy mire való. Különben mindenkor csak az erős tél uralkodnék ez világban.

Mi sem jellemzi szebben Géza játékos kedvét, amellyel múltat s jövendőt képes összefonni, mint az, amikor 17. századi kalendáriumokból tesz közzé lapokat a FaceBookon. Mindig épp olyanokat, amelyek napbeosztása megfelel a mi jelenidőnknek, vagyis például egy négyszáz éves október ráolvasható a 2025-ösre. Ők hajdan épp azt tudták, amit kellett. Ez tesz közössé velük, noha az eszközeink mások. Szeretettel és tisztelettel fordulhatunk hozzájuk, mert ilyen módon (is) közös lehet a jelenünk. Nem kell a ruháikba bújnunk, nem az ételeink vagy a jogszokásaink kötnek össze minket, hanem a tudás. A mi összefirkált határidőnaplóinkat négyszáz év múlva az akkori Szabó Géza fogja kiszkennelni, és talán valami fórumon megosztja majd az akkoriak tanulságára. Hogy ők is mi vagyunk, illetve voltunk egykoron.

Géza az alaposság és a filológusok önfegyelme mellett igazi intuitív alkat. Akik sokat dolgoznak vele, jól ismerik erről az oldaláról. Mert minden kutatási területre kell egy ember, aki a szakszerűségen túl másfajta hitelességet is képvisel. Aki ugyan irodalmár, de a zenei ötleteire hallgat a régizenész társadalom. Ő „találta fel” 1986-ban az ún. Csonka Farkas-dallamot, a Balassi-strófa egyik korai lehetséges melódiáját, s ma széles körben használjuk. Ha kell, Géza tud írni 16. századi magyar verset – nem Thaly Kálmán módjára, hanem pontos és ízes rekonstrukcióként. Ha vannak „régizenészek”, akkor „régiköltők” is vannak. Így, egybeírva. Az ő kalamárisuk (tintatartójuk) sosem szárad ki.

Buchananus szép Bálint-napi latin elégiáját Géza mester Balassi-strófában fordította le, ahogy maga Balassi tette volna. Két éve egy rádióműsor számára felvettem lantkísérettel (épp az ő kérésére), adásba is került, de most ideje nyilvánossá tenni. Ezzel kívánjunk Szentmártoni Szabó Gézának nagyon sok boldog születésnapot, örök tavaszidőt! Neki, aki sosem fukarkodott a kedvességgel, a figyelmességgel, a baráti, atyai őszinteséggel. Neki, aki egy biztos pont a szakmánk életében és az emberekében. Az öröknaptár mestere.

George Buchanan: Valentiniana – Bálintozás Böjtelő havának 14. napján.
Fordította: Szentmártoni Szabó Géza
Csörsz Rumen István – ének, lant (2023)

Illusztráció: Szentmártoni Szabó Géza átveszi a Napút-díjat Szondi Györgytől (2018) – Tóth Csilla Ilona fotója