Kákay Szabó György-emlékkonferencia a Képzőművészeti Egyetemen (Meghívó)

2025. október 15-én 10 és 16 óra között a Magyar Képzőművészeti Egyetem (Budapest, Andrássy út 69–71.) Barcsay-termében „Ecsettel és műszerekkel” címmel a jeles festőművész és restaurátor, Kákay Szabó György emlékére rendez konferenciát az intézmény Művészettörténeti és Restaurátor Tanszéke.

„Kákay Szabó György (1903–1964) sokoldalú alkotóművész volt, aki mind a képzőművészet, mind a restaurálás területén kimagasló életművet hagyott hátra. A magyar művészettörténet máig adós festői munkásságának teljes feldolgozásával, ugyanakkor évtizedeket magába foglaló festőrestaurátori tevékenységéről, valamint ennek történeti és szakmai értékeléséről is csak résztanulmányok születtek, így monografikus feldolgozása szintén várat még magára.” – összegzi Pap Eszter és Sárossy Péter a Műtárgyvédelem legújabb számában.

A Szépművészeti Múzeum restaurátoraként Kákay Szabó György mentette meg az utókor számára t.k. a kisszebeni főoltárt, MS mester Vizitációját, Tiepolo Szent Jakabját, Szinyei Merse Pál Majálisát és a világ egyik legnagyobb méretű oltárát, a lőcsei Szent Jakab-templom.főoltárát. Szervezőtehetségének köszönhetően anyaintézménye műhelyéből egy sok munkatárssal, országos határkörrel, eredményesen működő komplexumot hozott létre, ami a mai OMRRK (Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ) elődje. Igazi interdiszciplináris szemléletet képviselt: milánói, berlini és bécsi tanulmányai alatt a legkorszerűbb technikákat ismerte meg és ezeket gyakorlatként hazánkban meghonosította. Az átfestések feltárását elősegítő mikroszkópos- és röntgenvizsgálataival a művészettörténet számára is új utakat jelölt ki. Ő fedezte fel Goya Korsós lány és Köszörűs képei alá festett virágcsendéleteket…

Kákay Szabó György festőművészként a Római Iskolához kötődött. Az 1932-es Önarcképe a berlini Neues Museum előtt ábrázolja az alkotót: „Az épület felső részén az „artem non odit nisi ignarus” felirat olvasható, melynek jelentése: „csak a tudatlan nem szereti a művészetet”. Kákay önarcképe egyben ars poeticája is: a múzeumi háttérrel és a jelmondattal nem magánemberként szerepel a képen, hanem a művészetszerető és értő kultúrember típusfiguráját testesíti meg.” – mutat rá Pap Eszter az Artmagazinban, 2016-ban megjelent tanulmányában.

Kákay Szabó György Madonna-képét többször kiállította a Nemzeti Szalon. A festményt a következőképpen méltatta Jajczay János a Magyar Kultúra folyóiratban 1936-ban: „Fehérruhás Madonnája egy hívő festő imája. Ezt a képecskéjét belső átélés előzte meg, mint a Madonna-tanulmányát is.”

A konferencia címe: „Ecsettel és műszerekkel” – idézet egy vele készített interjúból: „jól jellemzi Kákay Szabó György attitűdjét a restaurátori munkához. Elkötelezett híve volt a művészi kézjegyek ecsettel történő újra alkotásának és legmodernebb természettudományos módszerek egyidejű használatának.” – olvasható a konferencia előzetesében az ⇒MKE honlapján.

A művész 1923 és 1929 között volt az akkor Magyar Képzőművészeti Főiskola néven ismert intézmény hallgatója, mint Glatz Oszkár tanítványa. Később számos előadás-sorozat tartott itt, a Szőnyi István szerkesztette A képzőművészet iskolája című kötetben a Képrestaurálás fejezetet jegyzi. Barcsay Jenővel közeli barátságban állt: 1926-ban Párizsban róla készített, „Nyenyő”-nek dedikált tusrajz-portréját jelenleg az MNG Grafikai Osztálya őrzi.

A Szépművészeti Múzeum Restaurátor Osztálya vezetőjeként – az országos komplexum megvalósítását célzó koncepció elemeként – az oktatás terén szorosan együttműködött a Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Tanszékével.

A konferencián az MKE rektorhelyettese, Fehér Ildikó mond köszöntőt, majd az előadások Kákay Szabó György életművére, ill. a korszak kultúrtörténeti kontextusára koncentrálnak.

Kákay Szabó György festészetét – az életmű összegzésével – Pap Eszter, a BÁV ART Aukciósház és Galéria munkatársa és – a kortársak alkotásaival párhuzamot vonva – Tóth Károly, a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) igazgatóhelyettese mutatja be.

A restaurálási tevékenységéről négy előadás hangzik el: Fáy András, Szépművészeti Múzeum – Országos Múzeum Restaurálási és Raktározási Központ osztályvezetője Kákay Szabó György műtárgy-röntgenfelvételeiről, Menráth Péter, az MKE volt tanszékvezetője MS mester Vizitációja restaurálásáról, Sárossy Péter a korszak legmagasabb szintjét képviselő milánói, berlini és bécsi restaurátor-műhelyekben folytatott tanulmányokról, Nagy László Bálint pedig a Szépművészeti Múzeum Irattárában megőrzött dokumentumokról számol be.

Heitler András, az MKE Restaurátor Tanszék vezetője egy izgalmas párhuzamra hívja fel a figyelmet: a szintén Milánóban, Kákay Szabó György mesterénél, Mauro Pelliciolinál tanult Deéd (Dex) Ferenc itáliai módszereit vizsgálja a kőszegi Szent Jakab templom falképeinek 1937-es restaurálása során.

A Római Iskola korszakának sajátosságait két általános jellegű előadás világítja meg: Kaszás Gábor, a Szikra Galéria művészettörténésze Benedetto Croce esztétikájának hatását elemzi Gerevich Tibor kurátori koncepciójában; Kovács Gergely, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa pedig a Műemlékek Országos Bizottsága működését és a falkép-restaurálás gyakorlatának megszervezését vázolja fel Gerevich Tibor elnöksége idején.

(Nagy László Bálint)