Fodor Miklós: A létszerkezeti kettősség és a sejtelmes egység-emlék felhajtó erejénél fogva történik valami túli*
*Zöldy Pál: CIVILBEN (zsebre gyűrt glóriával), Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
*
A költői révületről, mely a kezdet
Révületről beszélek, mert Zöldy Pál versei bár világba szövöttek – onnan indulnak, oda érkeznek –, mégis ama szellemi terek, melyeket sejtelmesen bejárnak, nem evilági jelentéseket, sugallatokat hoznak. A kötetben négy képverset is találunk, melyek mindegyike a borról, a borivásról és ezek szertartásos, elmélyült jelentéseiről szólnak. A bor: kezdet ahhoz, hogy a lélekkel – hatása alatt – bármi történjen. A bor tabula rasa-t hoz létre. „A / magány hűvös levegőjétől / fénylő homlokod: letörölt / írótábla”. Az üres tábla, mint jelkép, arra utal, hogy a lélek visszahúzódik a világból a világ-előtti homálylásba. Ez analóg a teremtés előtti állapottal. A teremtést közvetlenül megelőző létállapot lényegi eleme Zöldy Pál kötetének, többször visszatérek még rá. A bor az újrakezdés elindítója, a bor sziklából fakad, mint Mózes pálcája révén a víz, a bor sorsforraló, mint egy jelképes üst, melyben a sorsvonalak megolvadnak és átalakíthatóvá válnak – mindegyik borjelentésnek kapcsolata van a teremtéssel, mely nemlétből létbe való átmenetet jelent: képlékeny, alakuló lélekállapot. A bor a történelmi idők súlyát is hordozni képes, talán mert igen régóta élünk vele: „évszázadok könyökölnek” az asztalon, melyen áll.
A lírai én – és így az olvasó is –, míg a vers kibomlik, míg a versben elmélyed, egyesül a titokkal, mely nem megosztható. Ez az ellentmondás: ’az elbeszélhetőség lehetetlensége, ámde mégis akarása’ szintén fontos motívuma a költőnek. Arról, ami a legfontosabb, hírt hoz, bár jelzi, hogy e hír – a túli érintése – természetének lényegéhez tartozik, hogy titokba burkolt. Csak ha a titok-érzet megmarad a befogadóban, akkor van esélye arra, hogy egyesüljön a titok kapuja mögött várakozóval (bármi is legyen az).
*
Valami az alaktalanból teremteni sarkall
A költői révülés a teremtés kezdete felé visz: ahol a ’még éppen nem’ átlendül a ’már éppen igen’-be. Az értelem számára elgondolhatatlan és elképzelhetetlen a ’teremtés előtti idő’, a létezés hiánya, hiszen mindenkor a tapasztalás szilárd és megszokott világa vesz körül minket. Ugyanakkor, ha azt érezzük, mintha e mögött a megszokott szilárdság mögött lesben álló erők lapulnának, melyek létrehozzák, fenntartják, formálják őt, akkor ősi vallásos képzetekhez és érzésekhez jutunk, mintegy archaizálódunk, és egy képlékenyebb, gomolygóbb létérzékeléshez érkezünk. Ebben az archaikus, révült állapotban születnek Zöldy Pál sejtelmes, jelképes, misztikusságra hajló versei és miniatúrái. A versek képi-gondolati szövetét…
*
A teljes esszétanulmány az ⇒Irodalmi Jelenben olvasható
*















