Hegedűs Gyöngyi: A részlet erejéig

Yesterday, a star said
to the little light in my heart,
We are not just transients
passing.

Do not die. Beneath this glow
some wanderers go on
walking.

(Hiba Abu Nada*: Not just passing)

Akkor még nem napok kérdése volt a tél. Hanem holtaké. Rajtam kék indián csizma volt, ami átázott. A hó olyan hideg lé lett lábamon, mint a testből kilépett vér. A népirtott népek végül divatba jönnek. Ez a végső csapás. Amin végig megyünk. Mert már nincs ki viselje. A részlet erejéig. A szív utánnyomása. Mert valami mégiscsak hiányzik a tájból. Gazsin kalucsni volt. Gazsinak madárnyoma volt a hóban. Ráadásul olyan madárnyom, ami ellenkező irányban ment, mint mi. Ez nem csoda volt, hanem a kalucsni titka. Én a csizmám rojtjaival, Gazsi a kalucsni madár nyomaival, együtt kiadtunk egy Mennydörgésmadarat. Ami mindig épp a sarkunkban van. Pedig ellenkező irányban halad. Télen magasabban van az ég. Észrevetted? Talán csak azért, mert nem döccen a tekintet a fák lombján. Pedig megáll, de már a föld a lomb. A lombhullás ilyenkor már forgás. És ettől magasabb az ég. A madarak is magasabban repülnek. Most, hogy hamarabb sötétedik, a madarak hamarabb nyugovóra térnek? A madarak érzik a pólusokat. Sötétben is tudnak repülni. Az ég nekik nem légköri jelenség. És ezt nem is repülésnek hívjuk, hanem vonulásnak. Az indiánok is érezték a pólusokat. Amikor az imapózt felveszem, érzem a pólusokat. Különben kihalt ez belőlem. Árvaisten magamra kulcsol. A forgással hullok. ’Néped nem az én istenem, istenem nem a te néped.’ Ha nem így van, csak hódítás van, nem hódolat. Tettélétel ünnepe. Az ima sötétben mennydörgésmadarak vonulása. Mindegy melyik nép milyen névvel illette őket. Már megannyi pólusváltást megéltek. A kiirtott és éppen most irtott népekből a kihalhatatlan lények. Mindegy, hogy tenger vagy szárazföld fölött vonulnak, az ég van alattuk. Egybeesik velük minden pillanat. Boldog a mező, mely mennydörgést hall. Mitől kék a zoknid? – kérdezte anyám este. Megfogta az indiánvér – válaszoltam vélt álmomban.

*Hiba Abu Nada: Palesztin költő, az Oxigen is not for the dead szerzője, 2023-ban Gázai otthonában légicsapásban halt meg. 32 évet élt.

mennydörgésmadár (H. Gy.-fotó)