Fábián István: Az adott pillanat
Mikor a télben kipányvázott barom,
kinek csűdjét, farát farkasok marják,
és kifordult szemfehérjével
világítja be a rettenet éjszakáját.
Mikor a térdre zuhant ég sötét vásznai repednek
és a véres nyál korbácsként csap vissza
a rémülettől szétnyílt orrlyukakba,
s a dobogó testet a születés-pokla föliszza.
Amikor a belátott halál elfogadása már
visszavágyna a jászol vasához,
szénakérődzős, macskás, tyúkocskás csendhez.
Akkor öltözd le a húst magadról,
mert itt már a nemlét határoz. Voltál.
Hiába védekeznél: a Most a Nem lesz.
Illusztráció: a szerző grafikája
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
