Németh András: Huszonhat év után (Három vers)
— Feleségemnek.
Most is a tenyeredbe tennék galaxisokat…
Mindet akkor se láttad,
mikor felhőkön átragyogó szemed
bármit felfedezhetett volna ezer
meg ezer éjszakában,
szentjánosbogaraknak
elképzelt fénypontokért megteremtett
égi réten, ahol angyaldecember
ujjak sosem akarnak
ezüstös szirmaiktól
megfosztani tanú nefelejcseket. Szelíd
csillagvirágaimból
a két homályzug pupillám azért megint
kötne csokrot, ma is, most,
neked, mint rég, csak élj, élj, és egy szavam se hidd.
Huszonhat év után
Idegennek
érzel? Akkor
fogadj el úgy.
Kínálj hellyel.
És, magadban.
Egy test, egy lélek, nélküled, a hűségről
kettőnkért
én
ha sose fosztod
meg árnyékától a létet
a távolodó arcodat
a tegnap szent emlékeit
talán magamra ölthetem
tükörhöz indulok nekem
keres fényt egy szempár — a hit
kialszik — a mécses matat
falon hold nézné mivé lett
a te magányod
én
kettőnkért
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
Hétvári Andrea: Aranycsengő (Két vers) →
Ady-pályázat | Verselemzések →
Az Ady Emlékmúzeumban (Poétai plener, 9.) →
