Csáji László Koppány: Tizenkét téli haiku
Sajoghat kéreg,
Lehullhat szirom. A Nap
Nem könnyezik. Vár.
Pupillapillád –
Szívszomjam már szendereg,
Tátongó harang.
Átbillent a Nap,
Csillagszárny-hálóba
Csonka Hold akad.
Szilánkos a szél,
Tétova gallyon talmi
Jégrügyet fakaszt.
Avarszag töpped.
Lomb-kirakat redőnyét
Lehúzták. Télbűz.
Égbolt odvában
Göncöl táltos tántorog
Halottaskocsin.
Ködszakállas Hold
Fénykeblű Naptól csente
Sajgó sugarát.
Dermedt diófa
Tátongó burkot őriz
Emlék-markolón.
Jégrög-csontokra
Hó hullik halomba, így
Óvja a vetést.
Csöndharang-felleg –
Nincs Hold, se Nap, se csillag;
Bár ott van fent mind.
Sóhajok fagyban –
Leheletem eloszlik
Mint a felejtés.
Hajók a parton –
Jégbe zárt tükörképük
Tűnődő tavasz.
Illusztráció: Csáji László Koppány fényképe
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
