Bánki Éva: SZERELEM
„Azért jöttem, hogy megmentselek”
Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag
Tűzhányók, csapdák, barlangok – no, lám,
a férfilélek. Mintha egy nagy költségvetésű,
amerikai filmet bámulnék, mondjuk,
az Indiana Jones XIV-et, ahol egy jóképű régészt
kergetek az őserdőben. Mert van egy üzenetem.
Mindig ugyanaz. Eltépheted, elolvashatod,
megőrizheted.
De én zokon venném, ha egy jóképű valaki
egy képzeletbeli őserdőben engem üldözne.
Hisz én megvagyok. Az én titkaim az enyémek.
Ám mosogatás közben szívesen elábrándozom.
Mi az ön legtitkosabb vágya, asszonyom?
Hogy dzsippel száguldozzam az őserdőben.
Persze nem találkoztam senkivel,
aki terepjáróval, helikopterrel keresett volna
eltűnt szíveket az őserdőben. Az én szerelmeim
mind csalódott, szomorú, „egy kávé is jó lesz”-,
„holnap majd megmutatom”-férfiak.
De nekem ők az egyetlenegyek – ha mondhatom.
Csak ez a keserű szél, Kelet-Európa-rozsda,
örökösen fájó télutó ne lenne… Kínos leírni
egy versben (pont egy versben),
hogy évszakhoz-helyhez nem illően
– se dzsip, se ló, se madárfütty, se dzsungel –
boldog vagyok.
Illusztráció: M. C. Escher (1953, Trees and Animals, www.digitalcommonwealth.org)
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
