Búzás Huba: Melegfront (versek)
Farsang a Duna Plazában
parázs-hegyen az árnyéknak, ki méri, nő-e hossza!
———-sodorjon el ~ mindegy hová ~ a langy ember-folyó,
———-imádkozzék a szent, tivornya meg ne fossza
———-erkölcsitől, ma annyi itt a lump, lotyó,
———-szemérem-vallású fehércseléd
sifonselyemben, félig meztelen ficánkoló
———-ribanc, ki csiklandoztatná a csípejét,
———-hogy … ~ bocs, kiment a fejemből, a fattyát! ~
———-mert mintha tájfun zúgna … most, feléd,
———-örvénye illatozva csap rád …
ahajt jöve, beszippant, mint az űr: e nőt
———-~ egek! ~ lehet, ma éjjel boldoggá avatják
———-s te ámulod hörögve, mint a mellbelőtt
———-(ki nem kóstolta pispeki falatját,
———-ne kösse föl magát idő előtt!)
Mese a kékbegyről
egyszer volt, hol nem … mondta, hajnalpírra légy ott
———-és összeszedte égő kontyvirágait,
———-hagyok a serpenyőmben maradékot,
———-zsalut behúzd, ha már a nap vakít
———-és elfutott a kerten át …
csak néztem ~ szél? ~ kinyílt a zizzenő csalit,
———-lapuk alól egy kékbegy épp kilát,
———-fürkészi őszi nászra szántan
———-az égbolt csintamániját …
———-tűnődöm, visz a lábam,
cigányfalu, sörsárga busz és pázsitok,
———-halk fűz tótágasul a délibábban,
———-ha nyakszegetten arra csámpítok
———-~ a minapában is megálltam ~
———-ki volt? egyszer … de hol? … titok
Melegfront
nyomás a halántéklebenyben
és lángoló szoknyája röpdös már a nyárnak,
———-szellő emelgeti az égen fodrait,
———-a lépcsők épp egymás nyakára hágnak,
———-akár a percek is, üveg vakít,
———-míg őt … őt várom, éve múlt,
borzongva ~ brrr! ~ a láztól talpamiglan itt,
———-hol handlék olcsó áruja a múlt
———-s kallódó néhány kelekótya
———-vesz pár kopott mosolyt, avult
———-reményt, eget, ha szól a …
miféle dal? egy Vangelis, nap némelyik,
———-mikor pöfögő kocsiján alóla
———-előfut, már-már föl a fényekig,
———-de csak a lenti parkolóba …
———-befordul és … megérkezik
Csatlakozásra várva
csak ülsz, pökláda sincs, szőrszálat tépegetvén,
———-odébb egy szerb leány hever és senki más,
———-jól tudja már, hány lik van anyja ingén,
———-a melle kinn, vigyáz, hogy oda láss,
———-estig, lehet, vonat se jön,
kulacs a lába közt s egy vasútállomás …
———-a resti rég bezárt e délkörön
———-és mintha önmagam zrikálnám,
———-úgy habzik álmodott söröm
———-e kusza-firka ábrán:
ülök egy sörreklámon lenge gatyiban,
———-agyszikkasztó napon, lihegve, kábán,
———-a szomjam szinte már ajak-ficam …
———-~ mikor a lányzó kulacsát … lám,
———-nevetve nyújtja, hogy igyam
Illusztráció: “lángoló szoknyája röpdös már a nyárnak” (Leighton-részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
