Fellinger Károly: A DNS (versek)
•
A DNS
A DNS a táj,
amibe beleszülettem,
a család, ahol fel kellett nőnöm,
iránytű,
amire figyeltem,
vagy összetörtem és
lettem moha a fák törzsén.
Szabad vagyok,
mert a szabadság illatát
beitta az ingem,
a pulóverem, az alsóneműm,
a nadrágom,
mert meztelenségem
olyan kulcs,
amihez nem készült lakat.
Így megpróbálok vele
mindent kinyitni,
jogom van hozzá,
mint a boldogsághoz.
Azzá leszek,
amit gondolok,
megpróbálok túljárni az eszemen,
a világ vége egy kottapapír,
trójai faló,
elveszek benne, mint
a részletekben,
s még csak az ördöggel
sem találkozom.
Feltámad bennem
minden halott,
aki hitt magában.
Bárhova lépek, a mennyország
lebontott falának
téglájába botlom,
mindenkinek a házában
van egy tégla
abból a falból.
*
BÉRLŐK
Nincs mese,
mindig születnek
Hófehérkék,
Jancsi és Juliskák,
az okos túljár már a
buta eszén,
vissza se tér,
akad munkája
a fény alagútjában,
naponta többször
elromlik a sötétség.
Nincs mese,
a kitaposott út
ugyan lerövidíti a távolságot,
de közben változik a cél,
a tetthely,
lelkiismeretesen
tagadja a lélek létezését
a küldetéstudat.
Nincs mese,
összezár a függöny,
magában kételkedik az ember,
amikor kenyeret szel,
bort önt poharába.
Nincs mese,
nem tudja a költő,
mit hova tett,
hol keresse,
elmegy inkább otthonról,
kiszellőztetni fejét,
hátha a szabadság
megembereli magát,
s rendet rak holmijai,
irományai között.
*
HOMMAGE Á EMY LOWALL
1
a fehéret a fekete
a feketét meg a fehér
tartja a felszínen
2
a fehér
csak a feketében
a fekete
csak a fehérben
marad a felszínen
3
az idő
ellóg az óráról
*
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
